Gyerekkort felelevenítős, gyilkossági ügyes, társadalmi feszültséges.

Cory még kisfiú, a tízes évei elején jár, amikor egy nyáron sok minden történik vele. Kezdetben az apjával egy baleset szemtanúi lesznek: egy férfi süllyed az autójával a tóba. Cory apja megpróbálja megmenteni, és olyasmiket látnak, amely apának és fiúnak is traumát okoz. Mert nem egy balesetbe csöppentek, hanem egy bűnügybe. Közben a városkában is forrong a hangulat. biztos állások szűnnek meg, Cory családját is érinti a válság. Erőre kap a fajgyűlölet, és a kisfiúnak meg kell értenie, miért égetnek keresztet egy kedves, idős hölgy udvarán, aki a városi felvonuláson is rendszeresen részt vesz és kedves vele. A gyerekszem még mágiát sejt az események mögött.

McCammon kötete többszörös díjnyertes, kritikus kedvenc darab. Az már önmagában kíváncsivá tett rá, hogy megnyerte a World Fantasy díjat. Így meg is lepődtem, ahogy olvasni kezdtem és haladtam a fejezetekkel. Azt kérdeztem magamtól, hol van ebben a fantasy elem?

Hagyományos értelemben nem is nevezném annak. A közelmúltban játszódik, egy gyerekkori visszaemlékezés. Itt nincs szekrény, amin át egy mesevilágba lehetne átlépni, és hősünkről sem derül ki, hogy varázsereje van és várja egy varázsiskola. A mindennapok vannak, egy nyár, egy kisváros eseményei. Amitől fantasy, az a szem, amelyen keresztül mindent látunk mi is. Egy kisfiú látásmódja.

Áthatja az egész történetet, hogy az elbeszélő még hívő. Neki még realitás a szörny is, a mese is és a varázslat is. Ő nem azt a mindennapi történetet látja abban, amiben mi már igen. Nem tökéletes az analógia, de eszembe juttatta a mágikus realizmust a történet. Amikor valami nagyon hétköznapi, mégis benne van a mágia.

Annyira erőteljes atmoszférát teremt így a szerző, annyira vissza tud vinni a gyerekkori hit világába, hogy ezért lehet ennyire sikeres a kötet. Ez a nagy erőssége, amiért meg fog maradni az olvasó fejében.

Mert, ha leszedem a történetről az egyedi látásmódot és elbeszélést, csak egy egyszerű eseménysor marad. Nem is igazán nevezhető történetnek, mert ez inkább egy krónika. Egy gyerekkori időszak története, amikor sok több minden is történt.  Nincsenek rangsorolva az események, a gyereknek éppen az a fontos, amit megél. Csak pár olyan motívum van, ami a teljes cselekményen átível. Hiányzott is nekem egy vezető cselekmény szál, mert így szinte olyan volt, mintha egy novellafüzért olvastam volna.

Tetszett, hogy komoly témákat is érint, ha a gyerek nézőpont miatt a regényben nincsenek is kifejtve. Az egyik kedvencem az volt, ahogy a gyerek szemén át mutatja meg azt, mennyire érthetetlen a rasszizmus, főleg az olyan erőszakos formában, ahogy a Klán szervezte a dolgait. Kiemelt téma a korrupció is, az erőszak. Felnőtt olvasóként sok mindent ki lehet olvasni a sorok közül, amit a narrátor még nem ért meg, illetve másként fog fel.

Annyira a regény világa olvastatta a kötetet, hogy a szereplők nem is tettek rám különösebben mély benyomást. Cory van a középpontban, és színesen, de nem túl mélyen vannak ábrázolva a körötte élők és ismerősei.

Érthető, mi a különleges benne, érdekes könyv – de inkább érdekes, mint szórakoztató.

McCammon: Egy fiú élete - Mint kortárs: 80% a gyerek nézőpont mágikus. A történet színes és eleven, tablószerű.

Szubjektíven: 60% hangulatos, de hiányzott egy vezető cselekményszál nekem.