Világvégés, túlélésért küzdős, kalandos, diktatúrás.

Ma már nem emlékeznek, ki kezdte és mi történt pontosan. A következményekkel azonban minden életben levő tisztában van. A nap bántóan éget, az emberek és az állatok is torzultak a sugárzástól. De túlélnek, küzdenek, fejlődnek. Várkony kamaszból most kezd férfivá érni, és igyekszik kiérdemelni a helyét a közösségben. Felderítő lesz belőle, aki sikeresen megszökik a rabszolga kereskedőktől, és a sápadtak utáni kutatócsapatnak is a tagja lesz. Közben egy másik csapat, egy bunkerbe visszavonult katona közösség túlélői is a felszínre jutásra törekednek. Az ő társadalmuk is gyökeres változáson ment keresztül a Föld alatt, és helyet akarnak a felszínen is.

Urbánszki László eddig is jelen volt szerzőként, de eddig történelmi regényeket írt. A Sápadtak valami más, miközben használta a szerző azt a tudást is, amit a korábbi munkáival megszerzett. Elég csak megnézni, hogyan élnek a felszínen a világvége túlélői…

Ám mielőtt ezt megtennénk, érdemes megállni a címnél. Mindkettőnél. A Vége után kijelöli, hogy egy disztópiát fogunk olvasni. Nem lehet tudni, ki kezdte meg az utolsó világháborút és ki fejezte be. Nem voltak győztesek, csak vesztesek. Eljött a nukleáris pokol, de az emberek túléltek, a vége után is. Attól függően, mi volt a túlélés helye, alakultak a fizikai jellemzőik és a társadalmuk is.

Ez a kötet a Sápadtakat emeli ki a címében is – vagyis azokat az embereket, akik az eltelt jó 200-250 évet egy eltemetett bunkerben vészelték át. A regény egyértelmű főhőse Várkony, aki a felszínen lakók, az Újvérűek közé tartozik. Akkor miért Sápadtak a címe? Mert az ő közösségük az, amelyet részleteiben megismerünk. Hogyan alakult azzá a diktatúrává 200 év alatt, aminek most láthatjuk.

A regény ennek megfelelően játszik az idősíkokkal. A felszínen élők képviselik a jelent, kalandoznak és a többi törzzsel kereskednek, vagy éppen viszályokat rendeznek. Amikor tudomást szereznek a sápadtak létezéséről, Várkony népe igyekszik informálódni. A bunkerben viszont végigpörög az eltelt idő: itt a társadalom fejlődése a hangsúlyos, míg a felszínen Várkony és barátainak kalandjai.

Így a regény két igényt is ki tud elégíteni: a fele izgalmas kalandregény egy múltat idéző posztapokaliptikus világban, a másik fele a sci-fi és a szociológia határán mozgó társadalomrajz. Mindkettőt élveztem, és szívesen olvastam is bármelyik fejezeteit. Míg az egyik szórakoztatott, a másik elgondolkoztatott: milyen könnyen létrejön egy diktatúra.

Várkony abszolút szerethető karakter, nem is igazán tudok rossz tulajdonságot találni benne. Szimpatikus, kreatív, helyén van az esze és a szíve is. A mellékszereplők is jellegzetesek és karakteresek. Furcsa, de nem is ember lett köztük a kedvencem, bár Somocska és Bene is megnyerő volt, hanem egy háziállat. Egy kutyásított rozsomák, Bocsi.

Hangulatában is sok mindent megtaláltam a kötetben. Volt benne feszült izgalom, egészen tudományos leírás, de humor és könnyedség is. Korrektül meg is van írva, pörgős cselekménnyel és filmszerű vágásokkal.

Már nagyon várom a folytatást is, ez jobban tetszett, mint vártam!

Urbánszki: Sápadtak – Mint disztópia: 85% több idősíkon, több lehetséges túlélési formával, kalandokkal.

Szubjektíven: 90% megkedveltem több szereplőt, és tetszettek a fejlődési vonalak.