Halállal szembenézős, alkudozós, lemondós.
A 30-as éveiben jár, szeret filmeket nézni és a macskája a legjobb barátja, Káposzta. Az anyjától örökölte, akit a betegsége idején a kedvencei tartottak életben. Most a 30-as fiatalember szeretetgombóca a cica. A feje újabban sokat fáj, rászánja magát, hogy elmenjen orvoshoz. A rák már annyira elterjedt és előrehaladott, nincs mit tenni. 
Hamarosan meg kell halnia. Mielőtt teljesen nekikeseredne, személyesen az ördög jön el hozzá. Alkut ajánl: ha valamit eltűntetnek a világból, minden elveszett dologért egy napot ad neki. Ő pedig élni akar, mindenáron. Azzal nem számol, hogy nem ő, az ördög választja ki, mit akar elvinni. Így kénytelen az emberiség nagyjával együtt lemondani olyan dolgokról, mint a filmek és a mobilok. De eljön az a pont, amikor már nemet mond és kész szembenézni a véggel.
Az ördögi alkuknak régi hagyománya van a szórakoztató, de a klasszikus kultúrában is. Faust eladta a lelkét, és az Odaátban is rendszeresen alkut kötnek a démonok – amíg a vadászok nem végeznek velük. A modern irodalomban is köttetnek még ördögi alkuk. Ilyen Genki Kawamura kisregénye is.
Két fontos szereplője van a történetnek: a 30-as férfi és az ördög. A hősnek nincs neve, csak egy kiüresedett élete. Könnyen bele tudom látni a modern kor emberét: aki elbarikádozza magát a technikai eszközök közé, aki nem tartja a kapcsolatot a családjával, akinek barátai se nagyon vannak. Abszolút megtestesíti mindazt, ami a modern kor emberének betegsége. Ahogy vágyik arra, hogy nyomot hagyjon a világban, de mivel kényelmesebb filmeket nézni és otthon lenni, minden tette jelentéktelen.
Az ördög sokkal tevékenyebb, élettel telibb, még azt is merem állítani, hogy pajkosabb. Ami pedig érdekes még benne: hogy a férfi alakját veszi fel. Jobban nem is lehetne sejtetni, hogy a pokol és a végzet is bennünk rejlik. Magunknak teremtjük meg.
Ahogy így belegondolok, elég pesszimista ez a könyv, ha mélyebben átgondolom. Nem elég, hogy a főszereplő jellegtelen és szánalmas senki, ítéletet mondanak benne az egész életvitelünkről és civilizációnkról.
Ahogy eltűnik valami, egyszerre ébred rá arra a hős, mennyire nem volt rá szükség, miközben megtapasztalja azt is, miért volt mégis jó. Vegyük csak a telefont! Feleslegesen is nyomkodjuk, nézegetjük, stresszesek vagyunk miatta. De amikor valaki késik, a hiányában nem lehet megkérdezni, jól van-e vagy valami történt. Nélküle nehéz kapcsolatot tartani a fizikailag messze levőkkel. De érdekes volt az ötlet is, amikor átnézte a telefonkönyvet: hány olyan ember van benne, akit tényleg felhív és kapcsolatban vannak, mennyi csak használatlan szám a memóriában?
A férfi sorsa nem is tudott érdekelni. Az ördögöt sokkal jobban megkedveltem. Azt viszont izgalmasnak találtam, ami eltűnt, és ami változott miatta a mindennapokban. A telefont már ellőttem, de egy hétig tart a történet, vagyis, lehet még meglepetést várni a lapokon.
A keleti szerző a stílusban is meglátszik, máshogy mesél, mint a nyugatiak. Ez lehet irritáló, én igyekeztem egzotikumként olvasni.
Nálam pozitív élmény volt, az ilyen mi lenne, ha játékokat szeretem.
Genki: Ha a macskák eltűnnének a világból - Mint fantasy: 80% ördögi alku napjainkban, ötletes alternatívákkal. Társadalmi súlyú is.
Szubjektíven: 85% az ötletét és az ördögöt nagyon szerettem benne. Tanulságos is, tetszett.
