Minden napra egy könyv

Bryndza: Sötét víz

Erika Foster nyomoz 3.

2019. november 14. - BBerni86

Családi titkos, nyomozós, eltűnt gyerekes.

Erika lassan megszokja az új, vidéki szolgálati helyét. Éppen egy nagy drogszállítmányra csap le, és csukat le évekre egy komoly terjesztőt. Ám a drog rejtekhelyéül szolgáló tóban a búvárok valami másra is rábukkannak: egy kislány csontvázzá bomlott tetemére. Hamarosan be is azonosítják a 25 éve eltűnt Jessica Collinsként. Erika maga akarja vinni az ügyet, ezért képes a felettesét is megkerülni. Maga mellé kéri a régi csapatát, és az új 11_14sotet_viz.jpgbizonyíték fényében újra megnyitják Jessica aktáját. Miközben a szétesett család romjai között a nyomokat keresik, Erika a magánéleti krízisével is meg kell, hogy birkózzon. Magányos, Mark óta senkije sem volt, és Peterson valamit jelenteni kezd neki. A húga is beállít a gyerekekkel, menekülve az otthoni lehetséges veszélytől.

Robert Bryndza sok tekintetben hagyományos, angolszász krimit ír. Erika Foster elég népszerű lett ahhoz, hogy lassan egész terjedelmes sorozat álljon össze az ügyeiből. A jelen kötet a 3. a sorban, de már a polcomon vár olvasásra a 4. is, és már láttam a várható megjelenések között, hogy az 5. rész is érkezni fog hamarosan.

Egy újabb korrekt krimi után ennek még örülni is tudok. Jessica Collins eltűnésének és halálának ügyét nagyon profin vezette le Bryndza. Végig logikus, értelmes regényt írt, amelyben nem bukkannak fel a végén addig ismeretlen szereplők vagy mindent megváltoztató fordulatok. Természetesen a végére jut csavar és meglepetés, de ezeket gondosan megalapozza korábban, és ha figyelmesen olvasunk, sok mindenre rá is lehet jönni előbb. Mert Bryndza elszórja a nyomokat, pl. Jessica anyjával kapcsolatos csavart megfejtettem Amandával együtt, már csak bólogattam, amikor később Erika is rájön erre, és meg is szerzi róla a bizonyítékot. A trükk az, hogy eltereli a figyelmet. Van más, jobbnak tűnő teória és az olvasó a nyomozóval tart, az ő elméletét gondolja át vele – arra figyel elsősorban.

Azon még gondolkozom, mennyire tetszett az ügy ilyen végkimenetele. Azzal, hogy el tudnám hinni, hogy valóban megesik egy ilyen eset, tragikusabb. Azokban a popcorn véres sorozatgyilkosos történetekben, amelyeket nem tudok elképzelni a szomszédban, jobban szórakozom. Ezen meg kissé ledöbbennek, milyen tragédiák eshetnek meg nap, mint nap. Valahol ez előnye a kriminek, reálisabb, de nem szívesen gondolok ebbe bele.

Bryndza jó a karakterekkel is. Nem sok vonással, de jellegzetessé teszi őket. A részben a vallásba menekülő gyászoló anya volt, aki minimális megjelenés mellett is mély nyomokat hagyott bennem. Erika is lassan változni kezd. Még mindig erőteljesen emlékeztet egy skandináv krimi nyomozójára – nagy magánéleti trauma, felettébb boldogtalan magánélet, de nyomozóként megszállott és sikeres – de már van kimozdulás a gyászából. Itt azt éreztem, hogy lassan elkezd magánemberként is jobban lenni, ha még mindig rengeteg is a fájdalma. Kellett is ez, hiszen az amúgy is kemény témát tovább nehezítette, hogy a hősnőre is nagyon illik a nyomorult jelző Hugo-i értelemben.

Tetszett, hogy a krimi és a magánéleti szálak is érdekesek voltak. Lenka érkezése feldobta azt a vonalat – inkább tetszett, mint Peterson és Erika kapcsolatának alakulása.

Ahogy már írtam, a 4. már a polcomon, úgyhogy Erikáról még fogok írni nektek.

 

Bryndza: Sötét víz – Mint krimi: 85% logikusan építkező, okos nyomozás. Karakteres szereplők. Olvasmányos.

Szubjektíven: 75% tetszett, ahogy eljutnak a megoldáshoz. Kár, hogy Erika ennyire… depis.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8715302290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.