Fülszöveg:
Budapest, 2015. A miniszterelnök születésnapi partija tragikus véget ér. A közjogi méltóság ugyanis belefullad egy tál minestrone levesbe. Kitör az országos pánik, a sajtó csak találgat, a rendőrség tehetetlen. Ferenczy nyomozó is abban a csapatban teljesít szolgálatot, amelyet a titokzatos, váratlan és felettébb kínos haláleset felderítésére hoztak létre. Szigorú államérdek, hogy minél előbb kézre kerítsék az elkövetőt, de hogy az Ébredő Magyarok terrorszervezet, az ellenzék mesterkedése, vagy valami egészen más áll a háttérben, annak kiderítése kizárólag az életközepi válsággal küzdő nyomozó tehetségén múlik.
Szerintem:
Hát… erre még keresek némi megértést magamban. Ami biztos, hogy a kortárs környezet ellenére ez is
kifejezetten Kondort idéző regény volt.
Elég csak a főszereplőt megnézni. Ferenczy olyan ember, aki nem hagyja félbe az esetet. Akit nem lehet befolyásolni és nem a politika mozgatja. Neki fontos, hogy kiderüljenek a válaszok és lehetőleg mindenki megkapja, ami jár neki.
A regény talán legnagyobb bonyodalma éppen az lesz, hogy ő kerül bele ebbe a nyomozásba. Mindenki tudja, mit akar kihozni belőle. Pártok, család, az elkövető. Ferenczy meg az igazat akarja kinyomozni és nem érdekli, ez mibe kerül neki. Jó kérdés is, mibe került. Kondor eléggé kérdőjeles véget írt a történetnek, simán benne van az is, hogy a betörő kommandó elfogja, de az is, hogy ki is végzi. Ha a regény összhangulatát nézem, akkor nem a kedvezőbb megoldás jön ki. Túl sokat tud meg, tehát…
A szerzőt juttatja eszembe az is, ahogy a politika és az átverések mindent áthatnak. Lehetne sima krimi is, de mivel az elnök az áldozat, nem csak az lesz. A nyomozás csak egy része az eseményeknek. Ahogy írtam fentebb, lesz, aki politikai tőkét kovácsolna.
Amit ki akarok ebből hozni, hogy Kondor rendszeresen egy korrupt, mocskos világot mutat be. Budapest bűnös volt a múltban – ebben a regényben is az. Éppen csak az változott, hogy kik ülnek fent. (Vagy annyira az sem?) Szóval, a rendszerkritika és a negatív közhangulat megvan most is.
Viszont, krimiként most is erős. Szép íve van, ahogy a nyomozó mindent megfejt és felderít. Még annak is, hogy igyekszik valóban igazságot tenni.
A megoldás már szinte popcorn véresen mocskos vagy inkább pikáns. Igaz, az elkövető kapcsán azért elkerekedett párszor a szemem. Értem én, hogy mennyire bosszút akart állni, de ezért tulajdonképpen prostituálta magát. Ha jól értem, még azzal is képes volt ágyba menni, akit különben jó alaposan meg akart gyilkolni.
Stílusra nem tudok mit hozzátenni. Nincsenek nagy kitérők, minimális lelkizés, több párbeszéd. Nem gyors, de nem is untat. Kötött már le jobban a szerzőtől könyv, de kevésbé is.
Ami megmaradt majd belőle nekem, az a fertő hangulat. Minden korrupt, a pénz és hatalom mindenre menteség. Mocskos minden. Most kissé meg is feküdte a gyomrom, főleg a végével együtt. Nincs happy end kényszerem, de ez? Közel depresszív.
Idézet:
Kifogásokat találni könnyű, dolgozni sokkal nehezebb.