Gyászolós, szerelmes, életet újragondolós.

Henry és Rachel legjobb barátok voltak, ám a lány kamaszkorukra többet kezdett érezni a jószívű fiú iránt. Mivel Henrynek egy másik lány tetszett meg úgy, az új diák Amy, a lány nem meri bevallani az érzéseit. Egy levélben írta meg, amit elrejtett a fiúk könyvesboltjában, Henry kedvenc kötetében a költözésük előtt. Henry azonban nem reagált rá, így Rachel meg sem próbálta tartani vele a kapcsolatot. 3 évvel később költöznek vissza, egy tragédia elől menekülve: Rachel testvére vízbe fulladt, és a lány élete darabokra szakadt. Henry könyvesboltjában kap állást, ahol a fiú is dolgozik. Neki sincsenek jó napjai: a bolt a csőd szélén, készülnek az eladásra és Amy szakított vele egy gazdagabb srácért. Henry békülne, és az egykori barátok újra közel kerülnek egymáshoz. Most vajon kedveznek a csillagok?

Már a cím megfogott. Szavak kékben. Az egyik kedvenc színem a kék, és most azon gondolkodtam, mit fejez ki. A boldogság madarára azt mondják, kék. Az ég is kék. Valamiért, mégis hideg színnek érzem. Ahogy most olvasom, nem csak én, annak is van besorolva a lila és a zöld mellett. Negatív, pozitív tartalmat ad a szavaknak? Valamiért most a gyászt kezdtem el kötni mellé, de lehet, hogy csak azért, mert ez az egyik témája a regénynek.

Rachel képtelen beszélni a gyászáról. Magában szenved, visszatérve senkinek nem is mondja el, hogy Cal már nincs többé. A beszédtől gyógyulni kezd, elindul a folyamat a javulás felé. Így nézve a szavak pozitívak, elhozzák a gyógyulást. Lehet, hogy emellett kötök ki végül. A hideg színek nyugodtak, megnyugtatóak. Akkor a szavak is ilyenek, ha átviszem a jelentéstöbbletet. Bele is fér a regény tartalmába. A kimondott szavak segítenek.

Nem csak a gyász tekintetében. Rachel egyik tragédiája, ha a szerelmi tematikát nézem, hogy mivel nem beszél, Henry nem is tudja, mit érez. Sokkal korábban egymásra találhattak volna, ha elmondja, mi jár a fejében és a szívében. Tulajdonképpen a sértődése is egy olyan dolog miatt volt, amiről Henry nem is tudott. Haragudott, igazából a semmiért. A kommunikáció hiánya így tehet tönkre kapcsolatokat.

Szerettem a regényben, hogy nem vitte el Cath Crowley abszolút romantikus irányban. Fontos a szerelem, a főszereplői 19 évesek, de sok más is van az életükben. Elveszteni személyeket és dolgokat, eldönteni, mivel töltsék a felnőtt életüket. Felnőni. Sokkal izgalmasabbnak láttam azt a kérdést, hogy Henry mihez kezd magával: egyetemre megy, írni kezd vagy megmenti valahogy a boltot, mint azt, melyik lány mellett találjuk az utolsó oldalon.

Rachel szempontjából is fontosabb, hogy mi lesz vele a jövőben, mint a szerelmi élete.

Crowley szerethető alakokat rajzolt fel nekünk. A legtöbb mellékszereplő is kedves, hétköznapi figura, akiknek lehet drukkolni a problémáik kapcsán. George és Martin szála is aranyos volt, ahogy a karakterek is. Amy az egyetlen kivétel, aki elég ellentmondásosra sikerült. Bizonyos tekintetben olyan, mint egy plázacica. Mellette meg matematika verseny nyertes, aki egyetemre megy, hogy ügyvéd legyen belőle? Ahogy Henry-t használja, utálni kellene, de lehet, hogy ő csak korunk egoizmusát testesíti meg. Neki az kell, ami neki jó.

Még nem fejtettem meg, mi okozza a rossz érzésem a regénnyel kapcsolatban. Korrekt ifjúsági, ami messze több szerelmesnél. De valami még zavar. De mi? Passz.

Crowley: Szavak kékben - Mint ifjúsági: 80% karakterközpontú, alapvetően szerelmes regény, de más témát is érint.

Szubjektíven: 75% könnyen olvastam, lekötött, de most még hiányérzetem van.