Szocialista rendszeres, hatalommal visszaélős, házasságos.

Andrej és Anna túlélték a háború poklát, egymásra találtak és közösen folytatták az életüket. Házaspárként ők nevelik a nő öccsét, a lassan felnövő Kolját. Andrej lelkiismeretes orvosként, Anna egy óvodában dolgozik, miközben szeretnének már saját gyermeket is. Ám egy kórházi eset alaposan feldúlja az életüket: egy magas rangú kommunista egyetlen fia komoly betegségben szenved, rákos. A kezelőorvosa titokban vizsgálja meg, majd a baj nagyságát látva átadja az esetet Andrejnek, akinek el kell mondania a rossz híreket a szülőknek. Számítani lehet rá, ha a gyerek nem gyógyul meg, nem marad el a megtorlás. Andrej nem futamodik meg, a gyerek érdekeit nézi, miközben már készülődik a párt támadása az egész orvosnemzedék ellen.

Helen Dunmore leghíresebb regénye az Ostrom, amely a II. VH alatt mutatta be, hogyan lehetett túlélni az ostrom alatt. Ahogy a sikeres könyvek esetében lenni szokott, született egy folytatás is. Dunmore azonban szerencsére nem a kényelmes megoldást választotta, hanem valóban tartalmas folytatást írt.

Ennek a trükkje, hogy egy olyan helyzetet ábrázolt, amely önmagában is méltó arra, hogy regényben szerepeljen. Az ostromot egyes szereplők túléltek, hogy aztán próbálkozzanak a szocializmusban is emberhez méltó életet élni. Ezért is lehet, hogy 10 évvel később kezdődik a cselekmény. Amikor már a kezdeti álmok megtörtek, és az emberek szembesültek vele, hogy milyen a sztálini diktatúra.

Annyira saját jogon él ez a történet, hogy az is bátran olvashatja, aki az Ostromot nem ismeri. A főszereplők onnan érkeztek, de itt egy másik, kerek történet részesei. Nem lesz hiányérzete annak, aki most ismerkedik meg velük.

A regény felszínén látunk mindennapi történeteket: az orvost, aki lelkiismeretesen dolgozna a betegei gyógyításán. A házaspárt, akik szeretnének saját gyermeket, de az valamiért még nem adatott meg nekik. A kamaszt, aki előtt elméletben ott a világ, a lehetőségek tárháza, hogy mit kezdjen magával felnőttként. Embereket látunk, alapvetően rendes és szerethető karaktereket. Anna, Kolja és Andrej tele vannak jó tulajdonságokkal, akiknek könnyű drukkolni. Talán jobbak is az átlagnál, de ennek is megvan a maga szerepe.

Mivel ők jók, a rendszer meg pokolian rossz, még nagyobb a kontraszt. Még fájdalmasabb, hogy egy ilyen igazságtalan és elnyomó politikai berendezkedés tönkreteszi ezeket az embereket. Az orvosokkal történtek drámáját kiemeli, hogy Andrej személyesen is érintett az intézkedések elszenvedőjeként, vele együtt mi is átérezhetjük a történtek súlyát.

Igaz, azzal, hogy ennyire kiemeli, mennyire fájdalmas időket éltek akkoriban, nem könnyíti meg Dunmore az olvasó dolgát. Annyi rossz éri a kedves szereplőket, hogy az olvasó egy ponton már belefásul, vagy fogja a fejét, hogy ez már nem lehet igaz.

A szerző stílusa abszolút olvasmányos. Igényes és jó hangulatteremtő, karakterábrázoló. A helyszínek, a szereplők és a kor légköre megelevenedik a lapokon.

Lehet ebből tanulságot vonni? A diktatúra rossz, bárminek is álcázzák.

Talán több minden is történhetne benne, de zsánerében korrekt.

Dunmore: Árulás – Mint történelmi: 75% a kevesebb cselekmény ellenére dinamikus, emlékezetes hősökkel.

Szubjektíven: 65% sajnáltam a szereplők jelentős részét – jónak lenni miért tesz áldozattá?