Fülszöveg: 

A ​HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.
AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.

Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.

Szerintem: 

Most az a véleményem, ezt majd újra kell olvasnom és

barátkoznom vele. Most annyira különösnek érzem, hogy igazán élvezni sem tudtam. Még maga a formátum is… érdekes.

Ez a kötet nem igazán akar regény lenni. Fog egy eseményt – a Hold hirtelen sajttá változik – és megmutatja, hogy erre miképpen reagál a világ. Van ugyan egy-egy többször feltűnő szereplő, mint az Államok elnöke vagy egy tudományos könyveket jegyző szerző, de nem egy személy története ez. Hanem sokaké, akik megélik a változást.
És annyira abszurd az egész!

Több történetet követhetünk végig és mind más is. Fiatalok, akik elmennek bemutatni a Holdnak. Egy milliárdos, aki holdkompot lop, hogy sajtra szálljon. Lehet sejteni, mennyire lesz boldog a NASA. Az Armageddon című film más verziója, amiben a sajt tart a Föld felé és fenyeget minden kipusztításával. Mit lehet tenni?
Cselekmény tehát bőven van, csak nem összefüggő. Inkább egy ciklus, amit a sajt-Hold jelenség köt össze.

Nagyon keresném benne a szatírát, vagy mit kellene? Nem mondhatnám, hogy megtalálom az áthallásokat. Egy-egy vonása van, ami annyira emberre jellemző, annyira passzol az életre, hogy valamit le tudok vonni belőle. Mint a gazdagok, akik nekiállnak beszerezni a Hold darabkáit, hogy elsőként kóstolhassák meg a holdbéli sajtot. Ahogy felvetül a kérdés, minek előre tervezni, a jövőért tenni valamit, ha jön a meteor és mindenkivel végezni fog?

Sejtem, hogy simán humoros könyvnek kellene olvasni. Annyira abszurd a helyzet, hogy simán vigyorognom kellene az egészen. De valahogy most nem ment. Valamit még annyira keresnék benne, egy tanulságot, vagy valamit. Csak nem találok.
Pedig Scalzi nagyon kitalálta ezt az egészet. Több területet végiggondolt és sok oldalról bemutatja, hogyan változna egy ilyen esemény miatt a világ. Felépíti ezt a világot, csak győzzük megrágni, nyelni és emészteni.

Vannak utalások, nyelvi poénok. Sajnáltam is szerencsétlen fordítót, nem győzhetett sajtos nyelvi poénokat kiagyalni. Állta a sarat különben, vagy inkább sajtot – rengeteget írt bele.

A vége is olyan, mint számomra az egész könyv. Ötlet van, emberi is, olyan jellemző. Mégis, hiányérzetem is van, meg olyan… fura is. Pedig nagyon próbálkozom, de most leragadtam ennél a jelzőnél. Ez a sajtos könyv nekem most fura.

Idézet: 

– Ő pedig Zsigerelő.
– Ó. Milyen szép név! – állapította meg Lopez.
– Ez nem név – mondta Zsigerelő. – Hanem ígéret.

James, ugye nem hiszed, hogy az ördög készített sajtból holdat?