Szerelmes, kémkedős, kosztümös, sorozatgyilkosos.

Amity Doncaster nem egy átlagos kisasszony. Orvos apjától nem kevés gyakorlati tudást gyűjtött, most a világot járja és egy londoni lapnak ír úti beszámolókat, hamarosan pedig egy könyve is megjelenik. Mindezt akkor, amikor egy nőtől azt várták, hogy feleség és anya legyen. Az egyik úton egy sebesült útitársára bukkan, akit a lány gyors elsősegélye ment meg a haláltól. Benedict Stanbridge egy levelet bíz a nőre, aki végig ápolja a felépülése alatt. Bár az úti céljuk eltérő: London és Kalifornia, a bimbózó románc folytatásra vár. Amity Londonban egy sorozatgyilkos célkeresztjébe kerül, és a hazatérő Benedict felajánlja, hogy játszanak jegyespárt – így a lány jó híre is sértetlen marad, és együtt a gyilkos nyomába eredhetnek, miközben a kémtörténet is folytatódik még a szerelmi évődésről nem is beszélve.

Amanda Quick romantikus regények szerzője: sikeres is, nagyon termékeny is. Most ránéztem, mennyi regénye jelent meg eddig magyarul is. Rengeteg. Ahogy rápillantottam, eléggé egy kaptafára gyártja a történeteit, de még így is szimpatikusabb a zsánerben az ő munkássága, mint a romantikus – erotikus regények gyártóié.

Az Alibi jegyesség is magán viseli az írónő jellegzetes jegyeit: már szinte feminista hősnő, kémkedés és nyomozás, kosztümös környezet, szerelmi szál. Kiválóan le lehet vele mérni, valakinek fogára való-e, amit Amanda Quick ír.

Tetszett a regényben, hogy sokféle a cselekmény. Több zsánerből merít, ha mindent át is színez a szerelmi tematika. A kosztümös romantika mellett kémregény és sorozatgyilkosos krimi is, csak éppen ezek naivnak, mesésnek tűnnek. Hiszen nyomoznak a gyilkos után, a kémek akcióznak egymás ellen, de végig azt éreztem, hogy mindez csak keret, ami közelebb hozza egymáshoz a két főszereplőt. Nem éreztem reálisnak a történéseket ezen a szálon. A főszereplőknek mindig nagy a szerencséje, ráadásul rendszeresen olyan cseleket és fogásokat vetnek be, amit másban is láttam/olvastam már milliószor.

A karakterek fekete – fehérek, ezzel is emlékeztetnek a mesékre. A főszereplőknek nem is volt rosszabb oldala, tele vannak jó tulajdonságokkal. A korhoz képest Amity ráadásul nagyon modern nő is, aki abszolút olyan dolgokért küzd, amik ma is vállalhatóak. Saját karrier, saját szabályok szerinti élet és olyan társ, aki partnere ebben. Benedict talán halványabb figura hozzá képest, de a hősies kiállása megvan. A mellékszereplők között akadnak jól sikerültek – Penny kifejezetten szimpatikus volt, és a kis flörtje a nővére ügyén dolgozó nyomozóval aranyos.

Tulajdonképpen két dolgot éreztem nagyon túlírtnak a regényben: az erotikus részek az egyik. Ebbe a kosztümös környezetbe nem is kicsit fura, amikor hőseink egy pajtában bújnak össze a szénában. Nem olyanok a karakterek, hogy kellene ágybeli tevékenységük részletes leírása.

A másik: a kémkedés. Annyira szerencsétlennek éreztem mindenkit, aki itt kémkedni próbál! Nyomorult Declan volt a legbénább, de Benedict ilyen irányú cselekedetei sem győztek meg. Simán dilettánsnak éreztem őket egy különben komoly játszmában.

Azt már inkább nem is említem, hogy a napenergiát hogyan keverték be a történetbe…

Alapvetően egy könnyed, szórakoztatásra szánt regény nőknek, ezt teljesíti is.

Quick: Alibi jegyesség - Mint női krimi: 70% félig romantikus mese, de a szereplők hősiesek, a cselekmény pörög.

Szubjektíven: 60% sokalltam a szerelmi szálat, minden más elemet átszínez. De olvasmányos.