Tárgyalótermi, esküdtszéket manipulálós, sorozatgyilkosos.

Eddie Flynn az egyik legjobb védőügyvéd a szakmában, aki csalóból lett ügyvéd. Sajátos erkölcsi kódex szerint él és választja az ügyfeleit. Ártatlanokat akar védeni, aki bűnös, azzal nem foglalkozik. Most társügyvédnek kérik fel egy szenzációs ügyhöz: Hollywood legújabb csillaga állítólag megölte a feleségét és a személyi testőrüket. A színésszel való beszélgetés után Eddie vállalja a munkát – ő marad akkor is, amikor a stúdió kihátrálása miatt a másik ügyvéd távozik. Miközben építi a védelmet, egy rafinált sorozatgyilkos nyomaira bukkan, akinek a leleplezése jelenthetné Bobby felmentését. Nem sejtheti, hogy Kane, a gyilkos is nagyon közelről követi az eseményeket. Álcában az esküdtek közé férkőzött, és mindent megtesz, hogy Robert Solomon bűnösnek találtasson.

A tárgyalótermi krimi az egyik gyengém. Pláne, az amerikai jogrendszerben, ahol ott az esküdtszék. Voltatok már nálunk bíróságon? Egyszer kellett tanúskodnom, és felettébb lehangoló élmény volt. Felváltva kérdezgetett a bíró és az ügyvédek, egy kis terembe zárva, ahol még rendes pulpitus se volt. Abszolút nem olyan volt, amiről szeretek olvasni vagy filmet nézni.

Cavanagh krimije ellenben mindazt tartalmazza, amit a zsánerben imádok. Csavarok, jog, trükkök és még sorozatgyilkos is akad benne… Egyrészt, az ügyész és a védőügyvéd is nagyon érti a dolgát. Remek dolgokat találnak ki, hogy meggyőzzék az esküdteket. Igyekeznek egymás tanúit ellehetetleníteni, látványosan bizonyítják a saját elméletüket, értelemre és érzelmekre ható beszédeket tartanak. Fontos, hogy mindkét fél profi. Sokkal izgalmasabb így a játszmájuk.

A jogi és tárgyalótermi cselek mellett ebben a történetben az esküdtek is kiemelten fontosak. Grisham írt egy olyan történetet, amiben még az esküdtek belső befolyásolása volt a téma (Az ítélet eladó). Itt is valami hasonló zajlik, csak sokkal pikánsabb körülmények között. Az ötlet, hogy a sorozatgyilkos ott üljön az esküdtek között… Kane egészen kivételes figura, és az ő játszmái ugyanolyan izgalmasak odabent, mint az ügyvédeké kint. Sok mindent bevet, és mivel sorozatgyilkos, neki az sem okoz gondot, ha valakitől végleg meg kell szabadulni. Mocskos, sötét játszmák…

A regény két nagyon erőteljes figurát vonultat fel. Kane egy szociopata szintjén van, és nagyon szerettem, ahogy a szerző felépíti a teljes történetét. Hogyan vált ilyenné? Mik a céljai? Egyáltalán, milyen ember, mi jár a fejében? Jó pár fejezet az ő nézőpontjában íródott, így minden választ megkapunk.

Eddie Flynn pedig a skandináv krimik nyomozóinak amerikai, ügyvéd megfelelője. Bámulatos, mit össze nem hoz ügyvédként. Mesteri húzásai vannak, és az is nagyon kemény, hogy csak ártatlanokon hajlandó segíteni. Szilárd, erkölcsös ember. Ugyanakkor a magánélete kész katasztrófa. Tönkrement házasság, sok szenvedés. Sajnáltam is.

Cavanagh stílusa is bejött. Lényegre törő, logikus és értelmes. Ugyanakkor érzelmekről is képes átélhetően írni.

Remélem, kapunk még ebből a sorozatból, mert a végét leszámítva – túl gyors – imádtam.

Cavanagh: Tizenhárom – Mint tárgyalótermi krimi: 95% fordulatos, több nézőpontból izgalmas és csavaros, logikus.

Szubjektíven: 95% szinte tökéletes – kár, hogy a végét összecsapottnak éreztem.