Fülszöveg: 

A hazug embert hamarabb utolérik…

Leonard Howell legborzalmasabb rémálma válik valóra, amikor kiderül, hogy elrabolták a lányát. A rendőrség segítségét nem tartja elegendőnek, ezért az egyetlen emberhez fordul, akit alkalmasnak tart arra, hogy visszaadja neki Caroline-t.

Eddie Flynn, a szélhámosból lett ügyvéd tudja, milyen az, amikor az ember elveszíti a gyermekét, és megesküszik, hogy épségben hazajuttatja Caroline Howellt. Múltja miatt Flynn számára cseppet sem idegen New York kétes hírű alvilági élete.

Amint azonban visszalép régi életébe, Eddie ráébred, hogy a játékszabályok megváltoztak, és őt alaposan átverték. De ki mozgatja a háttérben a szálakat? És van egyáltalán ebben az elvetemült ügyben valaki, aki igazat mond?

Szerintem: 

Cavanagh most sem hibázott. Nagy csavarok, feszült tárgyalótermi helyzetek és az

igazság keresése, osztása egy karizmatikus főhős tolmácsolásában. Kriminek, tárgyalótermi regénynek is kiváló.

Ami talán legjobban jellemzi Eddie Flynn harmadik esetét, az az állandó szemléletváltás. Folyamatosan hihetünk valamit, egy történetben vagyunk, hogy egy csavarral minden a feje tetejére álljon. Az alap: egy férfi egyetlen lányát elrabolták. Ügyvéd kell neki, mert tudja, hogy a lánya életéért át kell vernie az FBI-t. Míg ők egy rossz helyszínen várnák az átadást, ő egy másikon hajtaná végre a cserét. Csak éppen semmi nem a tervek szerint alakul, és Eddie már a bíróságon védheti Howellt, akit azzal vádolnak, hogy megrendezte a lánya elrablását a váltságdíjért, miközben a kamaszt már kivégezte a családi ház pincéjében. És mindennek mi köze van Harry régi ügyéhez, amikor egy fiatal anyát védett, akit a lánya meggyilkolásával vádoltak meg kb. 17 évvel korábban? Pár fordulat, és arra is rá lehet jönni.

Már szinte túl sok is a csavar, mert itt a félrevezetés félrevezetéséről is kiderül, hogy igazából még valami más is van a háttérben. Nem számoltam, hány réteget kell lefejteni, míg kiderül minden, de sokat. Annyira, hogy az utolsó pillanatokra is marad még egy újabb fordulat. De most ezt élveztem – fejtettem is meg, de meg is lepett a történet. Így logikusnak éreztem, mert a nyomokból rá lehet érezni sok mindenre, de Cavanagh még arra is ráépít egy csavart, így megvan az 'eldobom az agyam' érzetem is.

Ahogy eddig mindig, most is egyformán élvezetes a nyomozás, az igazság kiderítése és a tárgyalótermi esetek. Azért a 4. regénynél már van olyan eleme Eddie taktikájának, amit ismerősnek érzek – pl. a szakértő tanú hiteltelenné tétele egy trükkel, de még ezzel együtt is pörgős, szórakoztató, izgalmas. Nem tudnék választani, hogy a bírósági vagy az egyéb részek a kedvenceim.

Továbbra is imádom, ahogy Eddie a szélhámosként tanultakat is alkalmazza a munkájában. Sokkal szórakoztatóbb tőle az egész, miközben folyamatosan szurkálja a rendszert is, amiben nagyon sok a hiba. Azért is kell az erkölcsi iránytűvel felszerelt ügyvédnek letérni a szabályos útról helyenként, hogy kiigazítsa a dolgokat. Itt egészen plusz poénnak éltem meg, ahogy Eddie az igazságosztás szellemében még Howell válását is lezavarja a történet végén.
Mert Cavanagh odafigyel arra, hogy az erkölcsi rend helyreálljon a végére. Mindenki megfizet a bűneiért, ahogy a másik oldalon állóknak jár a jutalom.

Nem okoz hiányérzetet, hogy most kevesebb tér jut Eddie magánéletének. Kicsit talán csúsztatva is van a házasságának kérdése, de kétlem, hogy lesz megoldás. Eddie annyira a munkája szerelmese, hogy nem fog váltani még akkor sem, ha ez kellene ahhoz, hogy visszajöjjön a felesége. Mivel a sorozat 4. része jött ki először, olvastam is már többször, tisztában vagyok azzal, hogy a folytatásban sem rendeződnek köztük a dolgok.

Gyors a tempó, Cavanagh nem szereti az üresmeneteket. Pörögnek az események, gyors párbeszédek és még gyorsabb, lényeget kiemelő leírások vannak. A fejezetek könnyen olvashatók, sok a függő és nyitott vég, falatja magát a könyv.

Talán csak azt a valósághoz közeliséget nem érzem benne, amit John Grisham tud. De annyira más is a két szerző stílusa, témaválasztása, hogy nem is kellene őket egymás mellé tennem.

A lényeg, most sem csalódtam és továbbra is a kedvenceim között van Cavanagh és az Eddie Flynn-sorozat.

Idézet: 

Nem tudom, miért van az a köztudatban, hogy a szélhámosok a csalók, amikor ott vannak a biztosítók is.