Szerencsejátékos, függőséges, kosztümös.

Az öreg Gály tiszttartóként élére rakott minden fillért, az volt az álma, hogy a fiából úriember lesz. Vagyont gyűjtött, birtokai lettek, melyeket nagy álmokkal örökül is hagyott Lajos fiának. A fiú politikai pályáról álmodott, Tisza Kálmánnal olyan baráti volt a viszonya, hogy számíthatott a férfi támogatására is. Ám Budapesten beszippantotta az előkelő urak világa. Nagyon közéjük akart tartozni, és a szerencsejátékok rabja lett. Elérte, hogy felvegyék a Nemzeti Kaszinóba. Ám nem tudott megállni, a teljes örökségét elherdálta, és még a kaszinóból is kidobták. Utolsó pénzén Monte-Carlóba utazott, ott akart öngyilkos lenni. Fortuna azonban rámosolygott, és itt újabb vagyon nyert. Többé nem volt megállás: Gály hivatásos szerencsejátékos lett, aki milliókat nyert és vesztett egész életében.

Ha tömegközlekedem, szívesen nézek körül, a köröttem levők között van-e, aki olvas, és ha igen, mit. Sajnos, az okostelefon zombik vannak túlsúlyban, de azért még akadnak olvasó utasok is köröttem. Amit észrevettem, hogy mai regényeket és sikerkönyveket látok az embereknél. Nem is emlékszem, mikor figyeltem fel olyan személyre, aki klasszikust vagy valami régebbi történetet olvasott volna.

Hajlamos vagyok magam is az ilyen történeteket előnyben részesíteni, pláne a sikerkönyvek esetében. (A másik nagy behúzom a filmesítés. A mozi előtt szeretem átrágni magam a történeten, legyen az bármelyik zsáneré.) Pedig akadnak olyan kötetek, melyek nem mai csirkék, de megérdemlik a figyelmünket.

Ha a jelen kötet, A rulettkirály, kicsit más stílusú lenne és csajosabban lenne megírva, simán ajánlanám, mint strandkönyvet. Így viszont egy kalandos, történelmi életrajz, ami egyszerre szórakoztat és igényesen is van megírva.

A cselekmény ügyesen egyensúlyoz a szenzációs események és egy lélektant is érintő életrajz között. Ugyanolyan fontos a cselekményben, hogyan lehet egy este milliókat elveszteni, milyen szélhámosok és milyen trükkökkel dolgoznak, mint annak a bemutatása, hogy kerekedik felül egy józan emberen a játékszenvedély. Az Ethel Schmitt ügyködését taglaló részek megállnák a helyüket akár ponyvában is, miközben többé teszi, hogy közben ott van realistán, mégis érzékeny megírva, hogy Gály lelkében milyen reményeket keltett, majd törést okozott az asszony.

Karakterközpontú regény, Gály van az abszolút középpontban. Kellért érezhetően érdekelte, milyen ember jár be egy ilyen életutat. Hús-vér alakká tette hősét, akiről könnyen hihető, hogy valóban élt, és ilyen volt. Tetszett, ahogy a személyiségen belüli ellentmondásokat meg tudta ragadni a szerző. A milliókat elszórni, de fillérekkel takarékoskodni kettősség nagyon átélhetően és érzékletesen meg van ragadva, de a játékszenvedély mélységeibe is betekintést nyer az olvasó.

A történelmi korszak hangulatában és külsőségeiben jelenik meg. Nincsenek hossza leírások vagy magyarázatok, mégis kóstolót ad abból, milyen lehetett abban az időszakban élni.

A történet talán nem közismert, de a regény rendszeresen utat talál az olvasókhoz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyi kiadást élt már meg eddig.

Kellér: A rulettkirály - Mint kalandregény: 70% olvasmányos, de igényes stílusú. Jól visszaadja Gály karakterét.

Szubjektíven: 75% lekötött a cselekmény, pszichésen jól volt összerakva – korhűnek éreztem.