Fülszöveg: 

Az ​Arany Birodalom víziója a legsötétebb középkorban hozott reményt az emberiség számára. Egységbe forrasztotta a szétszabdalt Európát, általános jólétet és biztonságot nyújtott. A béke és a szabadság zálogát jelentette.
Kezdetben.
Ám az évszázadok során a ragyogó Birodalom sötét indulatok, ármány és árulás puszta díszletévé korcsosult. A szégyenteljes múlt megtagadása intézményes cenzúrává silányult, az állandó béke tunya unalommá, a szabadság szabadossággá.
Mi vár ebben a romlott színjátékban egy olyan ifjúra, akitől mindenki a megváltást reméli, ám akitől elragadták még a nevét is, hogy rabszolgává legyék? Teste az érzékek selyem és arany börtönének foglya az uralkodónői háremben. Elméjének megrontója ugyanakkor a hatalom igazi birtokosa, a szürke eminenciás, aki a háttérből mozgatja a szálakat, azzal az egyetlen céllal, hogy a fiúból kíméletlen gyilkost, magához méltó utódot faragjon.

Szerintem: 

Ritkán búsulok azon, hogy nem találom el, melyik kiadását lenne érdemes megvenni egy regénynek. Most ebbe a helyzetbe kerültem. A saját kötetem antikvár, Ágenda Kiadótól, lényegesen olcsóbb volt, mint a Delta Vision kiadványa. De arra nem számítottam, hogy

ennyire rákattanok Honfy Ágnes világára és sajnálni fogom, hogy nem tudom jobb helyre tenni a polcon a könyvet. Mert ezt a borítót nevezhetnénk egy 'Ezt honnan kukáztad?' versenyre. A 2016-os mennyivel szebb és találóbb…

De ha már a kiadásokat elemzem, még egy megjegyzés. Ami az újabb kiadásban közel 700 oldal, a 2006-osban 400 körüli. Méghozzá azért, mert annyira kis betűkkel szedték, hogy ennyivel kevesebb oldalszámmal kijött. Spórolós énem ezt valahol üdvözli, de a szembetegségem nem éppen szerette az erőltetést. Még jó, hogy a történet miatt megérte.

Az ötlet, ami a regényben új és más, ami meglep, nekem mindig elad egy könyvet. Honfy Ágnes pedig egy alternatív történelembe vezet el minket, ahol nem a férfiak, hanem az asszonyok lettek a világ urai. Olyan szinten, hogy az állam leesett, amikor teljes egészében felfogtam, milyen szinten fordítottja a nemi hierarchia a miénknek. Mert az, hogy női ágon öröklődnek a vezetéknevek, vagy hogy a nők ülnek a trónokon, még nem csapott meg. De amikor a római Szentanyáról olvastam, akkor nem hittem a szememnek.

De azt is bevallom, hogy azért a világépítése egyszerűbb, mint a középkori Európa igaz történelmi háttere. Európát vallásig uralja a Szentanya, és van egy mátriárka, Isobel, aki a politikai hatalom birtokosa. Kivételt a brit területek uralkodó családja jelent, akik el mernek térni a mátriárka becezette rendtől, és bár a Szentanya alá tartoznak, politikailag önrendelkezésük van. Vagyis, vallási és hatalmi téren is csak két csoportot különböztet meg: a Szentanya ellen felsorakozik egy férfi szövetség, egy Grál Liga, akik a nők helyére férfit tennének. A mátriárka elnyomása és életmódja ellen pedig a d'Iverny-ház áll ki.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne bőven intrika és összeesküvés. A hatalomért gyilkos játék folyik, amit fegyverrel és méreggel, nászi ágyakban és csatatereken, tárgyalóasztaloknál vívnak. A főszereplő, Eril, erre a játszmára lett kinevelve egyenesen a mátriárka főembere által, és a konfliktust az hozza, hogy Eril nem a jó kiskatona lesz, akinek nevelték – hanem bosszút esküszik. Van is bőven oka. A rendszerük eleme, hogy a családfők kvázi háremet tartanak, csak a nemcsere miatt apród-rendszernek hívják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy legális a szexrabszolgaság és az úrnők nem csak ifjakat rontanak meg, de az életüket is simán elveszik, ha pl. szerelmesek mernek lenni másba. Eril is ebben a rendszerben nő fel, és alig 15 év alatt mindent elvesznek tőle. Használják, a szerelmét elűzik, a legjobb barátját kivégzik. Később még azt is meg kell tudnia, hogy a családjától is ők vették el és ölték meg a biológiai apját. Amint lehetőséget kap, oldalt is vált, és a d'Iverny örökösnő emberének szegődik. Az csak hab a tortán, hogy Kaitlin és Eril egy korosztály, és a kalandok közepette egymásba is szeretnek.

Nem állítom, hogy minden intrika és politikai játszma lekötött, de az egésznek a sodrása és ahogy összeérnek a szálak, kifejezetten tetszett. Ahogy Isobel majd szembesül azzal, hogy mindenki ellene fordult. A kedvenc apródjától, Eriltől kezdve ifjúkora nagy szerelme, egyben lánya apján át a Szentanyával bezárólag. Ahogy Eril és Kaitlin társadalmi különbségek miatt papíron nem lehetne együtt, de kiderül, hogy Eril kinek született és főnemesi sarjként már nem áll előttük akadály. Még az is, ahogy szerencsétlen Claire sorsa beteljesül. Bár sajnáltam valahol a lányt, rossz érzést hagyott volna maga után, ha a személyazonosságuk ismerete előtt az ikerbátyjába beleszerető és elcsábító lány életben marad, és vérfertőzésből szül gyereket. Az mindenki sorsát tönkretette volna, hiába szerzett közben egy másik férfit, aki eljátszhatta volna az apa szerepét.

A szereplők építgetve vannak, de alapvetően jó – rossz oldalra állíthatók a tetteik és hitük alapján. Isobel és köre önző, csak magára gondoló intrikus, akik már észre sem veszik, milyen diktatúrát tartanak fenn. A kegyetlenség, mások kihasználása a mindennapi rutin. Nem véletlenül olyan éles a különbség a d'Iverny uradalommal és az ő életmódjukkal. A társadalmi alapok egyeznek, ott is a nőké a hatalom, de ők nem elnyomnak, hanem társakat emelnek maguk mellé. Az egy sokkal boldogabb és elégedettebb élet, ahol a családokat szeretet és összetartás jellemzi, ahol az érdemet nézik és nem a nemet. Az egyik legjobb jelenet, amikor ezt meglátszik, amikor Racine, Isobel kémfőnöke és hatalmának megtartója – egyben Eril nevelőapja és a fiú miatt oldalt váltó orgyilkos –, aki közismerten rideg és halálos személyiség, beszédbe elegyedik Kaitlin bátyjaival, megmosolyogtatják, és arra gondol, milyen jó hely lehet az otthonuk, ha ott ilyen emberek élnek.

Ha már Racine-t felemlegettem, ő az egyedüli szereplő, akinek lényegesen több színe van, mint a többieknek. Ő az, akit nem lehet jó – rossz oldalra állítani. Mivel Eril miatt megteszi, amit, a jók közé tehetnénk, de közben ő aztán mindent elkövetett, amiért meg lehetne vetni. Nincs bűn, ami ne terhelné a lelkét. De ő felismeri, hogy a szeretet érdemel hűséget, azért érdemes harcolni, és ez sok mindent jóvá tesz. Még Eril is megbocsát neki, amikor már tudja, hogy nevelőapja tette félárvává, majd az apródokhoz is miatta került.

A nevekben nem feltétlenül találtam logikát, de talán kár is a mi történelmünk szerint nemzetek neveit számonkérni rajta, amikor itt teljesen más a rendszer. Mégis, azért zavart, hogy nem különülnek el jobban nemzetileg. Illetve, a vezetéknevek. Azt még annyira se tudtam hova tenni. Olyan név, ami franciás, hogy lesz egy teljesen más területen uralkodó család? Ezt még igyekszem elengedni.

Nem állítom, hogy minden rész egyformán lekötött, de összességében egy jó tempójú, olvasmányos regény. Megvannak az érzelmi tetőpontok, és úgy vannak benne érzések, hogy ne érzelegjenek vagy vesszenek bele a lelkükbe a szereplők.

Vagyis, szerettem ezt a regényt olvasni. Fel is keltette a kíváncsiságom, mit találok még a szerzőtől. Fantasy, de akár történelmi témában is szívesen olvasnék még tőle.