Fülszöveg: 

Jamaica, 1665 – Az angol Hunter kapitány semmi okot nem lát arra, hogy néha-néha odahagyva a főváros biztonságát, a spanyolok uralta vizeken ne támadjon spanyol kincsszállító hajókra, ha erre alkalom kínálkozik. Mostani vállalkozása mindenki szemében őrültségnek tetszik, hisz eddig bárki próbálkozott a titokzatos Matanceros szigetének megtámadásával, csúnyán rajtavesztett. Válogatott legénységgel vág neki őrült vállalkozásának: a kis társaság tudásban, képességekben, nemzetiségben egyaránt sokszínű, még egy fiúként nevelt sasszem lány is derekas részt vállal a kalandból, legyen szó hidegvérű gyilkosságról vagy a hajó életveszélyes zátonyok között való kalauzolásáról. Hogy mi lesz a vállalkozás kimenetele, talán még kitalálható. De az, ami a partraszállást követően vár a kapitányra, őt magát is igencsak meglepi.

Szerintem: 

Nem egy szokványos Crichton-történet, de

ezzel nincs is baj. Még élveztem is, hogy ez kevésbé tudományos és kicsit lehet vele kalandozni.

A Kalózvizeken, ahogy a cím is mutatja, visszavisz a kalózkodás egyik aranykorába és híres helyszínére. Port Royale, ahol a kormányzó és a mindenre kész Hunter kapitány lehetetlen küldetésre vállalkozik. A spanyolok aranyvárosát, Matanceros szigetét rabolnák ki. Hunter legénységet szed össze és sok-sok kalanddal meg is indul az akció.
A kötetet mindenféle kalózos kaland teszi izgalmassá: van hadihajók csatája, a szigeten levő harcok, árulás és kegyetlen bosszú, tárgyalás és szökés a börtönből, kincskeresés motívum, hölgymentés, de tengeri szörnnyel való összecsapás és a vihar túlélése is. Kicsit olyan is volt, mintha egy összefoglaló lenne, hogy lássunk mindent, ami egy kalóz életében megeshet.

Crichton ráadásul úgy ír, hogy nem tudtam eldönteni, fikciót olvasok, vagy megtörtént eset után dolgozott. Az nagyon gyanús, hogy mennyi minden éri a szereplőket alig 300 oldalon, viszont a végén a kis összefoglalók, kivel mi történt később, meg olyan 'igaz történet alapján' hangulatot adtak.

Ha már az írás. Kevésbé tárgyilagos és nem tudományos ez a regény. Azért nem lett olyan olvasmányos, mint a szerzőtől a kedvenceim – a Jurassic Park verhetetlen –, de simán az olvasmányosak között van.
Hozzá társítva, hogy alapos és figyelmes leírásokat kapunk. Cselekményközpontú, érzelmek nem kapnak benne szerepet. Nincs is túlírva vagy magyarázva. Mi történik, hogyan és milyen díszletek között.

A szereplők is a kalózvilág tipikus alakjai. Van okos és ravasz Hunter kapitány, aki bejön a nőknek, amit ki is használ. Hidegvérű férfi, aki nem tűri, ha át akarják verni. Még akár antiszociális vonásnak is vehetném, ahogy a bosszú során hidegvérrel kivégez mindenkit, aki ellene fordult. Vagy ahogy a nőkkel bánik. Ugyanakkor mégiscsak ő a történet hőse, mert ésszel és leleménnyel borsot tör a spanyolok orra alá.
A többiek kevésbé kidolgozottak: van itt nemeskisasszony, akit megtépáztak a spanyolok. Van francia hadfi, aki harcosként lenyűgöző, az erkölcsei már nem annyira.

Kalandregényként abszolút működik és valóban mutat egy képet arról, milyen lehetett a kalózélet a Karib-szigetek térségében. Reálisabban, mint Jack Sparrow életében.