Sakkos, átveréses, összebarátkozós, politikai játszmás.

Kempelen Farkas a bécsi udvar feltörekvő feltalálója. Amikor Mária Terézia valami meglepetést kér tőle, eszébe jut a mechanikus gép, amin éppen dolgozik. Egy kocsmában felfigyelt egy zseniálisan sakkozó törpére, akit jó pénzért rávesz, hogy üljön be a gépbe, és játssza el a törököt. Később II. Józsefnek is eszébe jut a masina és Kempelen kénytelen megkerestetni Arnoldot, a törpét. A sakkozó automata akkora sikert arat, hogy a császár turnéztatni akarja Európában. Kempelen és Arnold együttműködése nehezen indul, de az udvari érdekek mindkettejüket kényszerhelyzetbe hozzák. Kihasználják őket, míg el nem érik azt a pontot, ahol ők akarnak diadalt aratni az udvar felett.

Nem gondoltam volna, hogy az év végén még találok egy ekkora kedvencet, mint a Királyi játék. A szerző szülei történetén alapuló kötete, a Hajnali láz is nagy hatást tett rám, és ez a könyv meg tudta ismételni az élményt. Annyira, hogy nem is tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban. Pedig teljesen más a kettő.

A Királyi játék egyszerre volt szórakoztató, elgondolkoztató, történelmi és nagyon aktuális is. Szórakoztató, hiszen két nagyon egyedi, mondhatni színes karaktert tett a szerző a középpontba, és meséli a kalandjaikat. Kempelen, aki zseniális feltaláló, de érzelmi téren nagyon szerencsétlen. A házasságának kínjai, ahogy a szakmában érvényesülni próbál, mind emberi, de érdekes történetek. Arnold excentrikus, nagyszájú, teljesen más karakter és másképpen lángelme. Neki botrányosabb kalandjai vannak, szerelmi viszonyokkal és gyilkossággal. Ahogy ez a két ember arra kényszerül, hogy közös utat járjon, már a különbségeik miatt is parádés. Az, ahogy pedig felismerik majd a másikban a nagyságot, meg már komolyabb és felemelőbb téma.

Elgondolkoztat a történet, többszörösen is. Benne van az empátia és a zsenialitás kérdésköre. Benne van, hogy mire nem képes az ember, hogy a becsületét, tartását megőrizze. Kempelen, Arnold is sok mindent lenyel, de amikor az önképüket is megtörnék, fellázadnak. Egyik sem klasszikus hős, esendőnek megrajzolt alakok, de ahogy a végén kiállnak és véghez viszik a tervüket, az a hősök közé emeli kettejüket.

Elgondolkoztat a játszmákkal és a politikával kapcsolatban is. Ide kapcsolódik a modernsége is. Hiszen, ahogy II. József és Swieten arra használja őket, hogy a közvéleményt befolyásolják, ahogy a bulvárral elfedik a komoly politikai döntéseket és botrányokat, az a mai politikai gyakorlat is! Annyira undorító itt, annyira a máról szól, miközben a 18. században járunk…

De történelmi regénynek is tökéletesen olvasható. Nagyon hiteles a korrajz, és rengeteg fontos szereplő megjelenik a korszakból. Goethe és Katalin cárnő voltak a kedvenceim közülük, de Mozart emlegetése is tetszett. A kor hangulata, a kis részletek és találmányok, a helyén van minden. Különösen jó, hogy Gárdos egy-egy jelenet alatt is képes a mellékszereplőinek jellemet adni. Egy-egy sakkjátszma alatt is markáns képet fest az uralkodó osztály tagjairól – ami különben újfent gondolkoztató téma. Ilyen embereké a hatalom?

Nagyon olvastatta magát a kötet: felemelt és a földre dobott, nagy élmény volt.

Gárdos: Királyi játék - Mint történelmi: 95% hiteles, de a mi korunknak is szól. Emlékezetes karakterek, jól megírt.

Szubjektíven: 100% a történelmi díszletet és a mondandót is imádtam, emberi hősökkel.