Nyomozós, rejtélyes szigetes, kincses.

John Corey nyomozó volt New Yorkban. Egy eset kapcsán súlyosan megsérült, és a felgyógyulás idejére nagybátyja vidéki házába vonul vissza. A helyi erőknek azonban segítségre van szüksége: egy itt dolgozó házaspárt meggyilkoltak. Kémiai anyagokkal, vírusokkal dolgoztak a Szilva-szigeten, és akár még terror események lehetősége is fenn áll. Tanácsadóként beszervezik a férfit, aki sorra veszi az elméleteket és lehetőségeket. Mert nem csak a biológiai labor miatt ölhették meg Tomot és Judyt: szép pár voltak, de vajon hűek is egymáshoz? Miért akartak földet venni a Szilva-szigeten? Csak nem a helyi borászatok vetélytársai lettek volna? Esetleg a kalózok elveszett kincse miatt lettek a gyilkosuk prédái?

Nelson DeMille a krimi, thriller regények kapcsán komoly név. Bár a korábbi évtizedekben volt igazán népszerű, még most is jelennek meg új kötetei és a korábbiak is kapnak újabb kiadásokat. A John Corey krimik az egyik olyan sorozata, amelyet életben tart, most éppen a Művelt Nép Kiadó.

Corey a Szilva-szigetben mutatkozott be. Bár hajlamos vagyok a skandináv krimik divatossá lett nyomozói tulajdonságait megtalálni más krimi hősökben is, Corey inkább az amerikai noir elődökhöz vezethető vissza. Alapvetően jó ember, nem tudok belekötni. Megvan a maga becsülete és erkölcsi mércéje, amelyhez ragaszkodik is. Nem tesz rossz dolgokat, csak olyan a munkája és a természete, hogy általában egyedül marad. A magányos hős, akinek egy-egy éjszakára nő is jut, szíveket tör, de az igazság felderítése és a rend megteremtése után továbbáll. Inkább Sam Spade, mint Harry Hole.

DeMille nem igazán jellemzi őt és a mellékszereplőit, a tetteiken keresztül ad képet róluk. Ez krimi, végig zajlik a nyomozás, és felismerhetőek a kötelező elemek. Van benne helyszínelés, adatgyűjtés, tanúk és gyanúsítottak kihallgatása, elméletek felállítása és ellenőrzése. Talán ez volt az, amiben legjobb volt a kötet. Corey nem egyből jön rá a megoldásra, a nyomok alapján elméletet állít fel, majd azt vizsgálja. Ha nem stimmel, másban kezd el gondolkodni.

Talán az volt a krimivel a bajom, hogy nagyon kényelmesnek éreztem a tempót. Logikus, jól is van felépítve, csak lassan haladtak az események az ízlésemhez képest. Annyira nem volt jó a könyv atmoszférája, hogy a világépítés nagyon lekötött volna.

A regény szerelmi szála sem nyerte el a tetszésem. Eleve, az érzelmek bemutatása és átadása nem a szerző erőssége. Száraznak, unalmasnak éreztem a karakterek lelki élete kapcsán. A kriminek jót tett ez a tárgyilagosság, a romantikus szálnak már kevésbé. Az meg, amire ez a vonal vezet, azt inkább hagyjuk. Visszaköszön a noir gyökér – vagyis, happy endet ne várjon senki. Ez nem az a világ.

Tanulságokat se nagyon akarok, illetve tudok levonni belőle. Az emberek önzőek és a haszon reményében borzalmas tettekre képesek. Közhely, van igazságtartalma, és ennyi, amit ebből ki tudok hozni.

Bár egy régebben keletkezett történetről van szó, olyan eleme nincs, ami miatt ne lehetne élvezetes ma is. Ugyan a modern technikával gyorsabban megoldódna az ügy, de így is ok.

Van bőven folytatása is, előbb-utóbb rászánom magam majd egy újabb kötetre.

DeMille: Szilva-sziget – Mint krimi: 60% logikusan és értelmesen végigvezetett, kényelmes krimi, jellegzetes hőssel.

Szubjektíven: 50% nem igazán tetszett, ennél gyorsabb cselekményt szeretek, de kriminek ok.