Fülszöveg: 

Az ​ÁVH-ból nem lehet csak úgy leszerelni – mondogatják egymásnak a rettegett Államvédelmi Hatóság nyomozói, akiknek futószalagon kell szállítaniuk az újabbnál újabb államellenes bűncselekményeket. Majoros őrnagy is eredménytelenül próbál hátrébb húzódni a tűzvonalból: mindig jön egy újabb feladat, amit meg kell oldani, így az áhított nyugdíjazás is egyre távolabbinak tűnik.

Ám amikor Szabadság hadművelet névre keresztelve újra felbukkan egy korábban felszámoltnak gondolt katonai szervezkedés – a Földalatti Fővezérség –, még a legtapasztaltabb államvédelmi nyomozók sem hisznek a szemüknek. Laktanyák sorozatára kiterjedő, számos vezetőt a tagjai között tudó, fegyveres felkelésre készülő katonai összeesküvés az ÁVH által uralt Magyarországon? Ez még a koncepciós perek koholt vádjain is túltesz. Márpedig az ügynökök jelentései egyértelműek. Lehet, hogy az államvédelmi tiszteknek ezúttal valódi fenyegetéssel kell szembenézniük?

Szerintem: 

Úgy tudom, az ÁVH-regények hivatalosan nem alkotnak sorozatot. Ennek ellenére a Szibériai csapdában megkezdett események

vezetnek majd ehhez a történethez, és visszatérő szereplő is van. Talán úgy fogalmaznék, hogy önállóan is olvasható és borzasztó – mert ez azért elborzaszt, ha szórakoztatva is – regény, de érdemes az előző kötetet is ismerni hozzá.

Hiszen a két főszereplő – Majoros és Kárpáti is az ott főszereplő Csonka ezredes miatt kerül rá egy kényszerpályára. Majoros a nyomozó, aki elkapta a disszidálni akaró katonát. De hiába van hivatalosan vége az ügynek, van egy részlet, ami nem hagyja nyugodni. Csonka iratai. Az iratok, amelyeket Kárpáti Barna segített beszerezni, és aki tudja, hogy a rendszer ezért utánanyúlhat, így elkezdi megszervezni a szökését.

Ebben a történetben ugyan nincs olyan nyílt sakkos utalás, mint korábban, de azért az a szellemiség is át lett ültetve ebbe a regénybe is. Majoros időnként ránéz a sakktáblájára, és a két férfi közti játszma is egy nagy sakkmérkőzésnek tűnik, csak itt sokkal nagyobbak a tétek és a bedobott bábuk érző emberek. Ez egy jól megtervezett hajsza: az ÁVH és vele Majoros Kárpáti elfogására hajt, aki egy ideje már készült a kényszerű szökésre, és most mozgásba is kell hoznia a bábuit. Mindkét fél tud meglepetést okozni a másiknak, gyorsan kell reagálni és korrigálni. Bármelyik terv bedőlhet, bármikor jöhet ez váratlan fordulat. Ez megadja a kellő izgalmat is a történethez.

A cselekmény mögött pedig ott a szovjet rendszer korrajza, annak minden kegyetlenségével. Amiért a borzasztó jelzőt ráaggattam, mert nem találok kifejezőbb mellélkenevet, milyen világot ismerhetünk itt meg húsba vágóan. A felső szinttől kezdve, mert itt már olyan fejeseket is látunk, akik átlátják, hogy miképpen hatalommegtartó taktika a leszámolás és mennyi átverés, korrupció, hazugság van a világukban. Ahol a megalkuvás, korrumpálódás és a félelem hatja át a dolgokat. Leszámolnak az ellenfelekkel, a barátokkal – akik szintén magasra nőhetnének –, de még a hóhérokkal is, mert ők ismerik a bűneiket. Nincs senki biztonságban. Mindenki fél, mindenki meg van figyelve, mindenki levihető a pincébe és halálra verhető. Tele van brutális képekkel, amiket nehéz elképzelni, hogy így eltűrtek és működtek. Az öreg Kárpáti halála a negatív csúcspont, de bőven van benne olyan eszköz, ami a diktatúrák sötét és véres oldalát hangsúlyozza.

Az első mondattal már megkapjuk az alaphangot és konfliktust is. Ez nem az a rendszer, amiből ki lehetne lépni. Izgalmasnak is találom, hogy mindkét főszereplő ezt a kilépést akarja magának bebiztosítani, csak teljesen más oldalról. Kárpáti szökne, Majoros a nyugdíjat akarja kiérdemelni.

Filmszerűen van pörgetve és nagyon hangulatos is a könyv. Valósággal belefujt a kommunista rendszer bűneibe, de ott van mellette egy izgalmas, krimis menekülés történet is, ami biztosítja az olvasó szórakoztatását is. Olvasmányos, gördülékeny, és megvan az arány a korrajz, a keményebb részek és a krimis menekülés/átverések között.

Amiért talán ez a rész még jobban tetszett, mint Csonka története korábban, hogy Kárpáti Barna számomra elfogadhatóbb hős volt, mint Csonka. A rendszer mindkettőben gyilkos, de Kárpátit kevésbé érzem lelketlenné váltnak, mint a másik férfit. Neki jobban tudtam drukkolni, hogy sikerüljön eljutnia nyugatra. Emberibbé van téve ugyan Majoros is, de vele kapcsolatban továbbra is elítélendőnek tartom, hogy pontosan ismeri a rendszer bűneit, de megmarad kiszolgálónak, pusztán azért, hogy a saját helyét, kényelmét biztosítsa. Nehéz is ma, innen elképzelni, hogy miért alkudtak meg annyian. Ezzel küzdöttem vele kapcsolatban. Köröttük pedig több jellegzetes alak a korszakból, így messze van attól is, hogy kétszereplős regény legyen.

Röviden, ez is egy jó krimi, borzaszt és szórakoztat, és a kitalált elemek mellett is nyitogatja az ember szemét, hogy milyen korszakban nőttek fel a szüleink, boldogultak a nagyszüleink.

Idézet:

Innen nem lehet csak úgy leszerelni.