Fülszöveg: 

A brutálisan meggyilkolt Julie arcába késsel titokzatos mintát vágnak. Az elborzasztó haláleset azonban más okból is felkelti az excentrikus, néha megmosolyogtató nyomozópáros, Jeppe Korner és Anette Werner figyelmét. Minden jel arra utal, hogy a lány halálát előre megírták egy még csak készülő, kiadatlan regényben.

De vajon mi az a titok, amelyik összeköti Julie és a nyugdíjas irodalomprofesszor, amatőr krimiíró, Esther életét? Ha Jeppe Korner nyomozónak és társának, Anette Wernernek sikerül a rejtély nyomára bukkannia, talán a bűncselekmények áttekinthetetlenül szövevényesnek és értelmetlennek tűnő története is értelmet nyer.

Szerintem: 

Sorozatnyitány, és egész jó képet is kaptam arról, hogy milyen lesz a

Koppenhága-sorozat. Nem kimagasló, de a zsánerben korrekt, amelyből szívesen elolvasok egy-egy részt.

Az első, hogy minden eset egy-egy könyv, nem nagy átívelő eset van. Ebben a részben egy fiatal nőt gyilkolnak meg, majd az egyik gyanúsított, egy fiatalember – akinek rövid viszonya volt a lánnyal, lesz a következő áldozat. Az esetet feltárva aztán a nyomozók más bűnök nyomára is akadnak.
Minden szál el lesz varrva, minden kérdésre választ kapunk és lehet továbblépni az újabb történetre a végével.

Van a résznek egy központi témája is, amely sokféleképpen megjelenik a regényben. Ez pedig a gyerekvállalás és örökbeadás kérdése. Eleve a gyilkosságok indítéka is ilyen. A felbujtó egy örökbeadást akar titokban tartani. A tényleges gyilkos meg örökbe adott gyerek, akit a nevelői bántalmaztak, így a szülőanyjára vetíti ki minden baját és gyilkos bosszúhadjáratba kezd. De a főszereplő nyomozó életében is ott a gyerek, mint központi konfliktus. Mélyen nem mennek bele, csak azt látjuk, hogy mennyire nyomorult a válása óta. Megcsalták, elhagyták. Aztán majd elejtett részletekből az is kiderül, hogy a nő azért keresett mást a férje helyett, mert nem sikerült teherbe esnie. A férfivel volt gond, így keresett olyat, akivel gyereke lehetett. De az esetben szereplők között is lesznek olyanok, akiknek megvan a maguk története elvett gyerekekről.
Akár a skandináv krimikre jellemző társadalmi helyzetképnek is fel lehet ezt fogni. Nagyon sok minden, ami az örökbefogadott gyerekekkel kapcsolatos. Van pozitív, de elrettentő példa is benne.

A kettes pont, a skandináv krimik depresszív és zseniális nyomozója. Itt ezt kissé módosítva kapjuk, mert Jeppe Korner depressziós és nyomorult, ez megvan. A már említett válása, meg általában a közérzete sincs rendben. De zseniálisnak nem mondanám. Hozzáértő, és egy csapata van. Így egységként ügyesek és oldják meg az esetet. Valahol még szimpatikusabb is nekem ez a megoldás, mintha minden egy emberen fordulna meg. Itt a rendőrségi nyomozás több emberes játszma, és rendszeresen ki is tér arra a könyv, hogy ki mit csinál és megosztják a feladatokat.

Ha már szereplők: az némileg ellenszenves volt, hogy nem igazán találtam olyan szereplőt, akit kedvelhettem volna. Még az áldozatot sem sikerült úgy megírni, hogy igazén sajnálni tudtam volna. Igen, halált nem érdemelt volna, de az életmódjából adódóan várható volt, hogy egyszer valaki bántani fogja. Szédítette és kihasználta a férfiakat, kb. mindenkivel viszonyt kezdett, aki a közelében volt. Ez alól a legjobb barátnője, egyben lakótársa párja sem volt kivétel. Bűnösek vagy nyomorultak a szereplők, legfeljebb sajnálni lehetett őket, de megkedvelni nem tudtam őket.

A bűnügy nem kirívóan erőszakos vagy emlékezetes. Viszont, az indítékokkal együtt majd összejön az a szörnyű történet, ami a skandináv krimik sajátja. Mit lehet mondani egy olyan férfira, aki a barátja kamasz lányával kezd titkos szerelmi viszonyba, aztán a születendő gyereket a meddő fiával és feleségével fogadtatja örökbe anélkül, hogy bárki is tudná, hogy így a fattyú lánya lehet az unokája? Hát igen, erkölcsi fertő bőven van a történetben.

Sok a párbeszéd, nincsenek elhúzva a részek és szépen pakolja a szerző a cselekmény mellé a szereplők lelki nyomorát. Így karakterközpontú és cselekményre koncentráló a regény egyszerre. Izgalmamba nem rágtam le a körmöm, de korrekten összerakott és megírt nyomozást kaptunk.

Egynek elment, van benne ötlet, de azt is érzem, hogy van még hova fejlődni a történetnek és a szerzőnek. Folytatása van már magyarul is, lenne is kedvem tovább olvasni.

Idézet: 

– Ennyi halott! És mindez egyetlen apró gyermekért.
Esther furcsa hangot hallatott, sóhajtás és kacaj között.
– De hát nem ez az egyetlen, amiért érdemes meghalni, Jeppe? Egy gyermek?

A hátránya annak, ha valaki egy másik emberrel együtt érzi magát egésznek, az, hogy csak egy fél ember marad, ha elhagyják.