Múlt hibáiért megfizetős, déli büszkeséges, tárgyalótermi.

Pete Banning szülővárosának mintapolgára. Sikeres gazdálkodó, aki nem csak a megye egyik legszebb házának a tulajdonosa, de sikeresen fenntartotta a család birtokát, miközben a gyerekeit előkelő iskolákban taníttatja. Háborús hős. Híres arról, mennyire szereti a családját. Egy reggel magához vette a fegyverét, bement a helyi lelkészhez, akit agyonlőtt. Nem adott magyarázatot, a gyerekeinek sem. Az ügyvédei munkáját ellehetetlenítette. Ám az ügynek az ő tárgyalásával nincs vége: miközben fia és lánya a történtekre magyarázatot igyekszik találni, a lelkész özvegye mindent el akar venni a családtól, amiért az ősök keményen megdolgoztak. Újabb tárgyalások veszik kezdetét, miközben egy családi titok egyre közelebb kerül ahhoz, hogy napfényre kerüljön.

John Grisham a tárgyalótermi krimik mestere, aki szereti ezt a zsánert, annak megkerülhetetlen a szerző. A Leszámolás azonban cseppet más, mint amit megszokhattunk a szerzőtől. Különlegesebb pár részlet miatt.

Az első, hogy nem napjainkban játszódik. A cselekmény a II. VH utáni évekbe van helyezve, Pete ennek a háborúnak a veteránja és hőse. Ami miatt azonban fontos a helyszín és az idő, a közhangulat és az emberek gondolkodásmódja. A történet Délen játszódik, ahol sokkal elevenebbek az olyan fogalmak, mint a déli büszkeség és a fekete – fehér népek közti különbségek. Mindkét témának nagy szerepe van abban, hogy a történetben úgy alakulnak az események, ahogy.

Grisham különben remekül szerkeszti a történetet, érdemes odafigyelni a mellékes eseményekre. Az ügy, amit Pete előtt tárgyalnak – a végén kiemelten fontos lesz, amit ott megállapítanak egyes esküdtek. A háború megjelenő képei – nem csak azt mutatják meg, hogy Grisham történelmi regényt is tudna írni, ha akarna, de nagyon megalapozzák pete jellemét és magyarázzák a tetteit.

De visszatérve a két fő motívumra: Grisham nagyon át tudja éreztetni mindkettőt. Ugyan mai ésszel képtelen vagyok megérteni, sőt: bosszant, hogy ezek miatt milyen katasztrófa indult el, és az ártatlan gyerekeknek hogyan kell megfizetni a szüleik bűnei miatt, de átjött, ezek hogyan indokolhatták Pete és Liza cselekedeteit.

A kedvenc részeim most a tárgyalótermi fejezetek voltak. Igaz, az első ügy (Pete tárgyalása) nem lett az ügyvédek munkájának parádéja. Pete annyira ellehetetleníti a védője munkáját, hogy az is megfordult a fejemben, hogy neki csak a halálbüntetés felelt meg eredményül. Tudta, hogy miért indokolt a tette; ahogy tudta azt is, hogy bűnt követett el. De a már emlegetett déli büszkeség nem engedte, hogy magyarázatot adjon. Így valamiképpen büszkén halhatott meg – nem sejthette, mit hagy örökül a gyerekeinek.

A második eset, az özvegy pere a gyerekek ellen, az rettenetesen dühítő. Ok, elvesztette a férjét, de Pete az életével fizetett érte. Mrs. Bell hamar összeszedett egy új szeretőt, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy nagyon szenvedne. Mégis, mindent akar, ami egy másik családé? Azt a nőt és az új kanját annyira tudtam utálni… Itt a jog borzalmas egy bestia.

Mert tulajdonképpen Joel és Stella Banning veszít el mindent – noha ők nem tettek semmit.

Joel különben a legszimpatikusabb karakter a regényben. Megvan benne az erő, ami az apjában, de benne nem érzem azt a vak büszkeséget, ami olyan sok bajt okozott. Kifejezetten szimpatikus volt, ahogy a családi vagyon elvesztése sem törte össze, építette a maga életét.

Grisham stílusa ebben a regényében is megszokott. Reális, távolságtartó, de az ügy maga képes indulatokat felkavarni, nem kell hozzá a szövegből plusz.

Regénynek tetszett, de a végét nagyon utáltam. Igazságtalannak éreztem. Igaz, az élet is az.

Grisham: Leszámolás - Mint tárgyalótermi: 70% érdekes bírósági ügyek mellett erős korrajz és karakterek.

Szubjektíven: 55% az igazságtalanság a gyerekek ellen nagyon letört, depresszív kötet.