Fülszöveg: 

Száz ​évvel ezelőtt Biloxi nyüzsgő halászközösség volt Mississippi déli, öbölparti vidékén. Az ott élők megélhetését az óceán bőséges kínálata biztosította, és a település rövidesen a tenger gyümölcseinek világfővárosává nőtte ki magát.
Biloxi felvirágzásának azonban megvolt az árnyoldala is. A klubok éjszakai életével összefonódó szerencsejáték, drogkereskedelem és prostitúció tette hírhedtté is a várost, ahol gyakoriak lettek a bérgyilkosságok és a maffiaháborúk. A rendőrség egy része korrumpálódott, az igazságszolgáltatás pedig vagy szemet hunyt a bűnesetek fölött, vagy már nem is volt képes leszámolni az elkövetőkkel.
Itt nőtt fel Keith Rudy és Hugh Malco a hatvanas években; riválisokként, egyben legjobb barátokként ők voltak a baseballcsapat sztárjai. Hugh apja a helyi alvilág vezére lett, míg Keith jogász apjának eltökélt szándéka volt, hogy megtisztítja a partvidéket a bűnözéstől. Mindkét fiú az apja nyomdokaiba lépett, így elkerülhetetlenné vált, hogy a két család a tárgyalóteremben nézzen szembe egymással…

Szerintem:

Milyen lenne ez a könyv, ha egy olyan szerző meséli el, aki nagyobb kedvvel, filmszerűbben ír? Mert Grisham erős történetet írt, csak ahogy meg van írva. Abban van hiányérzetem.

A cselekmény

kicsit családregény, kicsit bűnregény, kicsit jogi krimi. Két családot hoz elénk: a Malco és a Rudy család is úgy vándorolt be, és építettek valamit a fizikai munkából megélő apák fiai. Látjuk, kik és mikor telepedtek le, a gyerekeik mikor születtek, hogy voltak a gyerek ligában barátok. Majd az jön, ahogy az életük elvált egymástól. Jesse Rudy a sereg után megnősült, dolgozott és tanult mellette. A tanári diplomát a jog követte és Grisham felépíti az ügyészi törekvésektől a kampányon át a közszolgálatig és a képviselt ügyekig. A fia, Keith, nem véletlenül gondolkodik kezdettől abban, hogy ő is ügyvéd lesz és apjának fog dolgozni. A Malco család feje, Lance szintén volt katona és hazatérve nősült. De ő otthon látta meg a lehetőséget – ingatlanjai, bárjai lettek és a tevékenysége egyre közelebb került a bűnhöz, míg már bűnbandát vezetett. Az ő fia, Hugh is az apja nyomdokaiba akart lépni, csak ez a fiú nem volt olyan tehetséges, mint Keith a maga területén. Eljön az a pont, amikor majd a két család teljesen ellentétes oldalra kerül és az egykori barátok ellenfelek lesznek. A végét leszámítva nincs túlragozva, de ott azért ráteszik a súlyt, hogy ugyanonnan indultak, barátok voltak és mennyire más helyen kötöttek ki.

Maga az, ami történik, nagyon is érdekes. Jesse kártérítési perei, ahogy a Malco család kiépíti a birodalmát. A választások körüli játszmák. Végig érdekelt mi lesz, hogyan alakul a szereplők sorsa. Csak éppen Grisham tárgyilagos, szikár stílusa nem jó az egész történetnek. A tárgyalótermi részeknél nagyon üt, azokat átélhetővé és szinte kézzel foghatóvá teszi. De a körítés, a családregény, a személyek közti kapcsolatok több érzést, színt kaphatnának. De azok is tárgyilagosan, a lényegre szorítkozva és tömören érkeztek.

A szereplők két táborra bonthatók lennének az alapján is, hogy a törvény vagy a bűn emberei. Az alapvető konfliktust majd ez is hozza, de a személyek azért nem ennyire egyszerűek. Lance Malco okos ember, és van egy olyan belső értékrendje is, hogy annak ellenére nem mondanám rossz embernek, hogy nyakig benne van az alkoholtilalom megszegésében és prostitúcióban. Még Hugh sem érződik elvetemült gonosznak, de benne nincs meg az apja gerince vagy értelme. Meg is lesz ennek a következménye. Jesse és Keith sokkal inkább hősiesre vannak alakítva, akiknek a gyengesége is előny más oldalról nézve. Valahogy mégsem akarom a jó – rossz felállást ráhúzni a szereplőkre.

Jól működik a párhuzamos elbeszélés, felváltva a két család története. Ettől dinamikus, változatosabb és megvannak a párhuzamok a családok között. Erősítették egymást, míg a tárgyalás és az az eset összeköti majd őket.

Bár inkább krónikás, mint mesélő, a hely szellemét mégis jól megfogta Grisham. Biloxi és a vidék, ahogy arra élnek az emberek és amilyenek, az is a lapokon volt. Ez is tudott egy pluszt adni neki.

Azt meg csak említem, mert mondhatni evidencia, hogy a tárgyalások mennyire jók a könyvben. Hihető, de van benne szórakoztató elem és él a lapokon.

Így talán már kerek, miért érzem úgy, hogy egy jó történetet olvastam, szerettem és lekötött, csak azzal van problémám, ahogy egyes részei meg vannak írva.