Nyári, családos, szerelmes, útkeresős.

Anise mindent eltervezett a nyárra: mivel jövőre egyetemre mennek, a baráti társaság elszakad egymástól, a lehető legtöbbet a csapattal akart lenni. Szörfözni, strandolni, elmenni a Szörf Napokra. Arra is volt esély, hogy a helyes és nagyon jó barát Eric nyár végére több lesz, mint barát. Ám a nagynénje súlyos autóbalesetet szenved, és a három kisgyereke egyedül marad. Anise és apja felpakolnak, hozzájuk költöznek az ország máik felébe erre a nyárra. A srácokat nagyon szereti a lány, de fáj a tervei elvesztése, a barátaitól való fizikai távolság és a szörf is nagyon hiányzik neki. Az sem segít, hogy ebben a házban túl sok minden emlékezteti az anyjára, aki elhagyta a családját, és ki-be jár az életükben, mindig sebeket hagyva maga után. Ám egy helyes srác, Lincoln, és az általa szeretett sport, a gördeszkázás lassan elviselhetővé teszi a nyarat, amiben Anise rádöbbenhet, hogy nem baj a változás sem.

A szörf és gördeszka nem olyan sport, ami nálunk annyira menne. Szörföst eddig maximum nyaraláskor láttam Portugáliában, gördeszkással azért futottam már össze itthon is. Amerikai filmekből ismerősebbek ezek a sportok, és most regényben is rájuk akadtam.

Igaz, a Lány a vízből nem igazán sportregény. Anise, a hősnő életében fontos a sportolás, ez a szenvedélye, de nem az a regény témája, hogy versenyre készül, vagy hasonló. Mellékszál, de azért akinek újak ezek az ágazatok, lesz benne új infó bőven. Ha más nem is, de pár deszkás mozdulat neve, vagy olyan sportolóké, akiknek érdemes a videóira rákeresni olvasás mellett. Sajnáltam is kicsit, hogy a sport vonal fokozatosan elhal a történetben, mert egy értékes pluszt jelentett számomra, hogy jobban belelátok ebbe a világba.

Ha már sport, ötletes lett a cím! Magába foglalja Anise karakterét, akinek minden az óceán és a szörf körül forgott, tengerparton lakott – mondhatni, vízi lány. De most ki kell szakadnia az otthonos környezetéből, és múlt időbe kerül a vízi jelző. Benne van a címben, hogy Anise meg fog változni.

El is jutunk az ifjúsági regényig. A változás a felnőtté válással egy időben zajlik. Anise most kap először komoly felelősséget, a három kisebb unokatestvére teljesen rá lesz utalva szinte az egész nyáron. Közben keresi önmagát: a vívódás és kétségek az anyja öröksége miatt, az egyetemválasztás, de még szerelmi téren is válaszúthoz érkezett.

Szerencsére nem a romantikus szál az uralkodó, bár a regény végére a szerelmi lesz az egyik, ha nem a legfontosabb szál. Sokalltam is, addig értelmesebb, kevésbé nyálregényes volt a történet. Anise a felnőtté válás küszöbén szimpatikusabb, mint a szerelemmel viaskodó Anise. Bár, nekem az is a bajom volt, hogy a két fiú közül az otthon hagyott volt a szimpatikusabb. Eric az egyik legjobb barát volt sokáig – alaposan ismerik egymást, bíznak egymásban, közös az érdeklődési körük, és ahogy nőttek, vonzódni kezdtek egymáshoz. Nekem ezek a hihetőbb szerelmi történetek, nem a pillanat alatt fellángoló vonzalomból kialakuló szenvedélyek. Lincoln se rossz srác, egészen álompasinak van megírva, csak nálam eleve vesztett helyzetből indult, mert Ericet kedveltem meg előbb.

Stílusában is hozza, amit egy ifjúsági regénytől várok. Van értelmes cselekménye, haladnak az események, miközben Anise lelki élete is nagyítólencse alatt van. Átélhető, hogyan viaskodik magával attól félve, hogy az anyjára hasonlít.

A varázslat maradt el, nem volt eufória pillanatom. Elolvastam, korrekt, lekötött, de nem ragadott magával. Plusz, a végét is befejezetlennek érzem. Erre azért van magyarázatom: Anise felnőtt, indul az új élete. Vagyis, nem a véghez érkezünk el, innen halad ő tovább.

Néha humorosabb, máskor drámai, korrekt ifjúsági regény. Bár a vége nem tetszett, azért nem bánom, hogy végigolvastam.

Silverman: Lány a vízből - Mint ifjúsági: 70% beleélős, cselekménye is van, érzelmileg is felépített, kamaszkérdésekkel.

Szubjektíven: 65% az eleje tetszett, a vége már nem. Túl sok lett benne a szerelmi tematika.