Múlt után nyomozós, szerelmes, új várost felfedezős.

Laura fél éve otthon van már Svédországban, de nem tud szabadulni a Bangkokban történtektől. Frank még mindig mozgatja a képzeletét, anyja hiába próbál új udvarlókat játékba hozni az életében. Amikor Laura kedves szomszédasszonya, Elisabeth különös levelet kap, Laurát kéri meg, segítsen a nyomozásban. Egy nyom, a vér szerinti szüleiről, amely Máltára vezet. Ám ő már idős utazni. Laura segítségül Franket hívja, aki azonnal ott is hagyja Londont, hogy együtt eredjenek Elisabeth lehetséges családja nyomára Máltán. Miközben egy régi, fájdalmas családi titkot hajszolnak, az egymás iránti vonzalmuk is egyre erősödik. Laura azonban nem lehet biztos benne, mit jelent a férfinak: pótlék a számára, vagy a halott felesége mellett neki is jut hely a férfi szívében? A szerelmi rejtélyek mellett más meglepetések is várnak a svéd fotós lányra.

Kell ismerni az előző kötetet? Nem. Az ügy teljesen új, csak a karakterek múltja miatt lehet érdekes a bangkoki kaland. Igaz, van ebben is annyi utalás, hogy nem lesz hiányérzete annak sem, aki kihagyta az előző részt. Igazság szerint, csak a bosszúságtól kíméli meg magát, aki egyből a jó részre, vagyis erre a kötetre ugrik.

Kezdjük is talán azzal, ami miatt morgolódom. Az előző részben nyoma sincs annak, hogy Laura és Frank ennyire odáig lennének egymásért. Frank kapcsán még csak érezni, hogy Laura fontos neki, és inkább belé kezd szerelmes lenni, nem a thai lányba, de Laura totálisan bele volt esve a thai barátjába. Most meg olyan, mintha Dick-Lee (borzalmas még a neve is) nem is létezett volna. Frank, akivel együtt akar lenni már a kezdőponton is. Az előzmények ismeretében meg nem értem, ez honnan jött. Hirtelen kiszeretett a borzalmas nevű bangkoki szerelméből? Nem mintha ezért panaszkodni akarnék, talán érezni is, hogy a kezdetektől Frank drukker voltam. Csak logikailag nem érzem jónak, hogy a nagy szerelem az egyik férfi iránt hogy vált át ilyen hirtelen és előzmény nélkül a másikra.

A szerelmi szállal muszáj ennyit foglalkozni, mert bár a keret egy krimi – nyomozás egy múltbeli tragédia után – sokkal fontosabbak a gyengédebb érzelmek, mint a korábban elkövetett szörnyűségek. Ráadásként ezek a múltbeli bűnök is szerelmi bűnök. Egy lány elcsábítása, egy eltüntetett fattyú, majd a történelem megismétli magát. Ennek a nyomába erednek a hősök, de legfeljebb hobbinyomozók lehetnének. Beszélgetnek, nem is sok emberrel, és a lehetséges féltestvérnek, a 60 körül is dögös, gazdag Elvirának utalgatnak, hátha elárulja magát. Ez alapján nehéz komolyan, kriminek olvasni a kötetet.

De nem is kell – ez az egyik, amiért ez a rész sokkal jobban tetszett. Nem akar krimi lenni, csak egy romantikus regény, amiben krimi szál is akad. Ha már krimi: a végére betett csavar se hiányzott a lelkemnek. Most azon kattog az agyam, volt-e előre utalás arra, hogy valami ilyesmi fog kiderülni, de egyetlen pont jut eszembe. Laura egyszer kérdez valamit, ami nagyon kicsit elővetít ide, de ez annyira elsikkad, annyira csak hasonlóra vonatkozik, hogy a végső csavar derült égből érkezett. A logikus meglepetéseket jobban szeretem, az biztos.

Ami viszont a regény egyik erőssége: a máltai hangulatok. Az épületek, az itt keveredő kultúrák összjátéka, a múlt sokszínűsége és a jelen világa hangulatos elegyet alkot. Az embernek szabályosan kirándulni támad kedve a sorokat olvasva.

Még akkor is, ha Palotás Petra stílusa most is édesebb, mint amit elviselhetőnek tartok. Olvasmányos, könnyed, de néha már valósággal negédes és csepeg. Van olyan, hogy bántóan szép és kedves akar lenni egy szöveg? Ez valami olyasmi.

Ám összességében elégedett voltam ezzel a résszel: kellemesen romantikus, Frank visszatért és tetszett a szereplők kapcsolatának alakulása, a rejtély is romantikus regényesen rejtélyes.

Palotás: Mámor, múlt, Málta – Mint krimi: 65% a romantikus szál áthatja a jelent és múltat is – női, érzelmesre írt sztori.

Szubjektíven: 75% élveztem, hogy nem veszi komolyan a krimit, csak rejtélyes romantikus.