Közös sors van megírva? Te hallod saját magadat? Ez nem egy tündérmese, Fallon! Ez a való élet, és a való életben ki kell dolgozni a beledet a boldogságért! (Hoover: November 9.)

Minden csatának ára van – folytatta halkan. – Még azoknak is, melyeket megnyerünk. (Eames: Véres Rózsa)

Ő az igazi? Valószínűleg nem, de eléggé meg vagyok róla győződve, hogy az igazit a szerelmesregény-írók és a Disney találta ki. (Proby: Hallgass meg!)

Az emlék fajtája határozza meg, hogy milyen távolinak érezzük.
– Ez mit jelent?
Sarah halkan felsóhajtott.
– Egy pszichológiai témájú szövegben olvastam az egyetemen. Az agy a boldog időszakokat a közelmúltbeli események közé sorolja be. A szörnyű emlékeket viszont hátrasorolja, ezért elfelejtődnek vagy nem lesznek hozzáférhetőek. Ez biztosan egy védekezési mechanizmus. A jó dolgokkal körülvesszük magunkat, a rosszaktól pedig eltávolodunk vagy valami ilyesmi. (Barker: Az ötödik áldozat)

– Úgy sejtem, a természetemben van, hogy túlgondolom a dolgokat.
– Persze, hogy benne van. Nő vagy. (Proby: Hallgass meg!)

Az én végzetem a halál… Mindig is azt gondoltam, hogy másképp jön el, de végül is az egyik módja olyan, mint a másik. (Falco: Az eltűnt idő könyve)

A túlzott önhittség, baszki. Több hőssel végzett már, mint a szörnyek együttvéve! (Eames: Véres Rózsa)

Az élet nem más, mint fájdalom, amit néha megszakít pár tompa pillanat. (Christo: Egy birodalom végzete)

Szeretni valakit nem csak magára az illetőre vonatkozik, Ben. Szeretni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk az összes embert és dolgot is, akit és amit az illető szeret. (Hoover: November 9.)

Eisley felemelt egy vastag orvosi könyvet az asztalról, aztán elengedte. A könyv nagyot csattant az asztalon, és Nash azonnal felegyenesedett a székben. Az állán végigfolyt a nyál.
– Chicago büszkeségei a munka frontján – viccelődött Eisley. (Barker: Az ötödik áldozat)

A dicsőség elmúlik. Az arany úgy folyik ki a kezünkből, mint a víz vagy a homok. Csak a szeretetért érdemes harcolni. (Eames: Véres Rózsa)

Néha úgy érzem, mintha egy rakás kanos tizenévessel indultam volna életveszélyes küldetésre – jegyzi meg. – Azt hiszem, hamarosan kiderül az is, hogy a rumosüvegekbe szerelmes üzeneteket szoktatok rejteni. (Christo: Egy birodalom végzete)

– Sam, nem tudom tovább nézni, hogy a legjobb barátnőm lassan bekattan, és macskás vénasszony lesz belőle.
– Szeretem a cicákat – szipogtam a takaró rejtekében.
– És allergiás vagy rájuk.
– Köszi. Emlékeztess rá nyugodtan, hogy még macskáim se lesznek vénségemre! (Wesley: 12 első randi)

Nem én vagyok az ördög, de abban biztos lehetsz, hogy nagyon jóban vagyok vele. (Cure: A lány, akit élve ástak el)