Fülszöveg: 

Dongalábú Girton a birodalom egyik legjobb orgyilkosának ígéretes tanítványa, bár még csak tanulmányainak elején jár. Ám legutóbbi küldetésük a szokásostól merőben eltérő kihívás elé állítja őt és mesterét: ezúttal nem elvenniük, hanem megóvniuk kell egy életet. Valaki, vagy inkább valakik meg akarják gyilkolni a trónörököst, Girtonnak és mesterének pedig le kell lepleznie az árulót, és meg kell akadályoznia a herceg halálát.

A hazugságok fojtogató légkörében vergődő kastély falai között Girton olyan barátokra lel, akikre sohasem számított, olyan dolgokért kell felelősséget vállalnia, amikért sohasem akart, és egy olyan összeesküvésbe csöppen, amely akár az egész királyságot romjaiba döntheti.

Mindeközben a talajt rettenetes mágia mérgezi, titokzatos erők ébredeznek és az orgyilkosoknak szembe kell nézni a ténnyel: könnyen lehet, hogy hamarosan a nemesek áskálódása lesz a legkisebb bajuk…

Szerintem: 

Még nem az a nagy epikus fantasy, amit hónapokig emlegetek, de megvolt azért

ennek a varázsa. Egyszerű, de ötletes. Simán látom benne annak a lehetőségét is, hogy ennél sokkal több lesz belőle.

Csak egyet emelnék ki – a történet utólag van elmesélve, a főszereplő már idős énje néz vissza erre a korszakra. Ahogy visszafelé értékel, kicsit sejteti, mi jön a következő két részben – bennem nagyon fel is idézte Arthur király és a kerekasztal meséjét. Hogy a sötét korban volt egy csodakor, ami aztán sajnos elveszett. Most roppantul érdekel is, merre csavarja tovább a történetet Barker.

A kezdet jól sikerült. Kaptunk egy szerethető főszereplőt, aki éppen elindul az önálló életbe, az első saját döntéseit hozza meg. Nyomorék volt, fel akarták áldozni, de egy orgyilkosnő megmentette. Girton tőle kapta a nevét, az erejét, a képzését. Bálványozza a nőt és a mostani küldetésre is vele tart. Igaz, ez nem a szokásos feladat. A királyné fiát meg akarják ölni és a két orgyilkosnak a másik gyilkost kellene megtalálni. Aztán olyan udvari intrikák jönnek, hogy minél előrébb tartunk, annál gyilkosabb kép bontakozik ki. Itt a hatalom annyira minden, hogy a feleség simán megmérgezi szeretett férjét, hogy a fiuk trónigényeit erősítse.

A világépítése még csak kis körű, de azt már most érzem belőle, hogy mindenki intrikál. Egy olyan sötét kort fest meg, amikor a rosszak élnek és uralkodnak. Az egyszerű embereket elnyomják és nyomorba döntik. A jók pedig elhullanak, végeznek velük.
Girton azért is különleges, mert a mestere átadta neki a szigorú erkölcsi rendszerét. Ők nem pénz és megbízás okán ölnek, nem csak sima orgyilkosok. A nő megválogatja, ki érdemli meg a halált, kit kellene segíteni.

A kastélyban történtek azért lesznek vízválasztók, mert elválasztják őket. Girton a tanulók közé kerül, maga kell döntsön. Jól látja, hogy a leendő király borzalmas alak. Lesznek barátai, és természetesen erős fogásként az első és legjobb barátjáról derül ki, hogy van olyan erős a trónigénye, mint az örökösnek, akit életben kellene tartani. Itt is elindul majd egy játszma, hogy most az egyszer másként legyen. Ne a jó vesszen oda és szenvedjen mindenki a gazdagok és rosszak kezei között.

Egy dinamikus, szépen összerakott és nem túl bonyolult történet ez. Kevés csavarral, de erős zárással. Alapvetően lineáris, néha egy-egy visszaemlékezés szakítja meg. Kicsiben, erre az egy királyságra szabottan szépen működött. Mesélős, kalandos. Azért is érdekes lesz a folytatás, mert elvben akkor már nagyobb teret is kapunk.

Beépíti a mágiát is a világba, de egyelőre az is olyan visszafogott, éppen csak van. Jelenleg ezen sem tudok fanyalogni, remélem, hogy a folytatásban ebben is lesz előrelépés. Most az alapokat megkaptuk, van honnan haladni.

Alapvetően szeretem a meséket, így a szereplők kb. fekete-fehér ábrázolása sem zavart. Tudtam, ki a jó és a rossz, eszerint rendeződtek is. Alkalmi, kényszerű együttállások azért előfordultak, pl. zsarolás okán, de a nagyobb rendszert nézve két oldal dolgozik benne egymás ellen. A zsarnok gyilkosok azok ellen, akik túllátnak a saját önzésükön.

Talán csak az epikus vonal hiányzott, de könnyed fantasy történetként tetszett. Kikapcsolódni tökéletes, és hogy sokadszorra ismételjem magam, még nagyon látom benne a potenciált, hogy Barker fejlessze.

Idézet: 

Egy rossz barát sokkal rosszabb, mint ha egyáltalán nincs barátod, hidd el nekem.