Fülszöveg: 
Portland legmenőbb új étterme, a Csábítás talpraesett bármenedzsere, Kat Meyers nem fél semmitől. Pontosabban: szinte semmitől, repülni ugyanis utál. Amikor mégis rákényszerül, hogy felüljön egy gépre, pokoli turbulenciába kerül, és bármibe hajlandó belekapaszkodni – a mellette ülő jóképű pasit is beleértve.
Ryan „Mac” MacKenzie képtelen kiverni a fejéből szexi utastársát. Az, ahogy a lány belécsimpaszkodott, olyasmit ébresztett benne, aminek a létezéséről sem tudott: gyengédséget. Egy sikeres borászati cég tulajdonosaként Mac abban a hitben él, hogy mindenre fel van készülve, amit az élet hozhat. Amikor azonban üzleti útja során betér a Csábításba, váratlanul viszontlátja a törékeny, ám annál szenvedélyesebb szépséget, akit azóta sem tudott kiverni a fejéből. Fel akarja fedezni, mi a közös bennük azonkívül, hogy szeretik a jó borokat, és képtelenek levenni egymásról a kezüket. Vajon mi kell ahhoz, hogy két makacs ember rádöbbenjen: ami kettejük között van, az sokkal több puszta kémiánál?
Szerintem:
Még mindig nem egy izmos sorozat és olyan romantikus, amit örömmel olvasok, de a sorozat előző részéhez képest ebben érzem a fejlődést.
Az első, hogy Proby legalább próbálkozik azzal, hogy
érzékeltesse, a szereplői között hogyan épül majd fel egy kapcsolat. Mert Mac és Kat ugyan egy viszonyból indulnak el, de itt építkeznek a köztük levő kémiából, nem csak viszonyban maradnak és azt már kapcsolatnak hívja az író. A regény cselekményével talán érthetőbb – Kat nem kapcsolatot keres, hanem kikapcsolódni és egy alkalmi szeretőt találni részt vesz egy bortúrán. Már a repülőn mellé kerül Mac, aki átsegíti a fóbiáján. Mivel a túrán is együtt vesznek részt, adja magát, hogy megegyezzenek, ezt a hetet együtt töltik a programokon és utána a hotelszobában is, de aztán elköszönnek egymástól. Csak éppen mindketten hiányoznak a másiknak, és az is kiderül, hogy mindketten ugyanabban a városban laknak. Mac felbukkan a lányok éttermében/bárjában, és megegyeznek abban, hogy együtt akarnak lenni. Most nem esnek egyből ágyba, randizni kezdenek és beszélnek magukról.
Vagyis, Proby meghagyja köztük az erős kémiát, természetesen a szerető státuszba is visszakerülnek, de tényleg ismerkednek, programjaik vannak és nem csak a viszony folytatódik közöttük.
Tudtam értékelni, hogy sikerült olyan konfliktust tenni a regénybe, ami nem a tipikus romantikus regényes, unalomig ismételt szakítás és nagy békülés. Mac családja problémás – az apja szerencsejátékos, az anyjuk kitart mellette, noha egyre lejjebb süllyednek. A fiaik igyekeznek közbelépni, de az anyjuk nem hallgat rájuk. Kat, aki különben pszichológiából doktorált, terapeuta is volt korábban, majd segít a családnak. Mi több, amikor az apa szerencsejáték adósságai miatt feltűnnek a rosszfiúk, bajba kerülnek ők is, akkor a kapcsolat kiállja a próbát és nem kell a gagyi konfliktus és mű összeveszés. Sokkal stílusosabb, meg némileg izgalmasabb is ezzel a bűnügyi szállal.
Lehet benne értékelni azt is, hogy a Kísértés csapata mennyire összetart. Minden korábbi szereplő nyüzsög köröttük, lehet látni, az ő életük merre halad. Ettől van egy olyan érzetem, hogy nem csak happy end és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, hanem láthatjuk is, hogyan alakulnak a kapcsolatuk. Nincs nagy lezárás és hallgatás. Egy pozitív, támogató közeg jelenik meg és én szeretem a működőképes baráti körök leírását regényben, ebben pedig ez megvan.
A szereplők viszont nem valami részletesen és alaposan megírt alakok. Van egy múltbéli démonjuk, különben rendes, okos, szorgos és dögös fiatalok. Rövid maga a regény is, így az sem meglepő, hogy minden gondjukat hamar meg tudják oldani. Ahogy Mac túllép a kapcsolatoktól való félelmén… simán el van intézve annyival, hogy elég volt megtalálnia a megfelelő nőt. Persze.
Tipikus női románc, sok érzelemmel és túlgondolással. A barátnők egyik fő – azt azért nem akarnám írni, hogy egyetlen – témája a szex és a szerelem. Csajos, könnyed, de nem emlékezetes. Csak úgy lepörög.
Egyszeri kikapcsolódásra megteszi, és azt már nagyon tudom értékelni, hogy több a cselekmény, a kevésbé tipikus húzás, mint az előző részekben. Így a sorozatot is jobb színben látom, mint az előző kötet után.
