Zombis, nyomozós, vírust kereső.

Gyenyisz az egyetlen tagja a rendőrség Haláleseti ügykezelő osztagának. Ha valaki gyanús, hogy elhunyt, ő meg ki ellenőrizni, halott-e a személy, és a veszélyességétől függően likvidálja vagy begyűjti a feltámadottot. A férfi gyűlöli a kváZi személyeket, így amikor csak teheti, a halálos ítélet mellett dönt. Talán ezért is ragaszkodnak hozzá, hogy a következőkben társsal dolgozzon. Egy kvázi, Mihail érkezik mellé, aki életében vidéki nyomozó volt. Bár Gyenyisz az elején nem is titkolja a megvetését, az emberiséget fenyegető veszély miatt együtt kell dolgozzanak. A halott professzor egy víruson dolgozott, mely végezne minden felnőttel, így a gyerekek a kváZi társadalomban nőnének fel, és megszűnne az emberiség a jelen formájában. A vírust a férfi fanatista felesége vitte el, akinek a nyomára kell akadniuk, miközben a napi ügyeken is dolgoznak. Közben Gyenyisz a magánéleti tragédiájával is szembe kell, hogy nézzen: Mihail egy embergyereket nevel, aki könnyen lehet, hogy Gyenyisz 10 éve elveszett fia.

A romantika és a romantika korszakában bőven volt orosz író, akinek sikerült beverekednie magát a klasszikusok közé. Olyan iskolai kötelezők, mint Gogol, Puskin, Tolsztoj és Dosztojevszkij. A mai orosz irodalomból már jóval kevesebb olyan szerző akad, akinek sikerül világszinten ismertté válnia.

Az egyik sikertörténet Szergej Lukjanyenko. Ő írta az Éjszakai őrséget, amiből filmek is készültek, ismertté tették a nevét. Nem véletlen, hogy az a sorozat már olyan sok részt ért meg, hogy nem elég a két kezem ujjai, hogy megszámoljam őket. De más fantasy, akcióregényeket is jegyez. A legutóbbi magyarul megjelent ez a zombis disztópia, amelyben a zombit nem hívják így. KváZi.

Már eleve úgy indulunk, hogy a társadalom átalakult. A szerző rutinosan azonnal az események közepébe veti az olvasót, és visszaemlékezéseken keresztül, elszórva a cselekményben mutatja meg, hogy jutott ide az emberiség és milyenek voltak a kezdetek. Érdekes mindkettő, szépen ki is egészítik egymást.

Ki van találva, hogyan működhet egy ilyen világ – milyen napi és nagyobb szintű konfliktusok lennének benne. A kváZi – ember, de a kváZi lakosságon belül is van megosztottság és harc. Lukjanyenko mindkettőt alaposan körbejárja, és megismerteti a különféle rétegek meggyőződéseit. A főhősé lesz a legközelebb hozzánk, de van esély arra is, hogy mindenki mást is megértsünk. Nincs elfogultság, ami tetszett.

Ami kevésbé jött be, hogy mennyire piti munkát végez egy ügyintéző, amilyen Gyenyisz is. Akciót vártam, valami izgalmasat, de ez a munka nem olyan. Minden olyan kis napi ügy, amire ki kell vonulnia, érdektelen. A nagy ügy, a vírussal már érdekesebb, de azt folyton megszakítja a szerző a napi esetekkel. Egy sorozatban bejön az ilyen felosztás. Itt jobban szerettem volna, ha kevesebb kisebb ügy van, és nem veszik el a fókuszt a komolyabb történettől, ami kifejezetten erős végjátékot produkált.

Lukjanyenko emlékezetes karakterekkel és ötletes lényekkel dolgozott. A kváZi, a feltámadott közti különbségek, az egésznek az ideológiája kellően átgondolt. Jó a világépítés, és mivel sok frakció van, még bőven van mesélni való ebben az univerzumban. A karakterek nem egyszerűen fekete – fehérek. Mindenkinek megvan a maga háttértörténete és meggyőződése. Nincsenek tipikus hősök sem benne. De pont attól szerethetők ezek a karakterek, hogy szenvedtek és igyekeznek a jelenből kihozni a legtöbbet.

Olvasmányos, helyenként kifejezetten jópofa humorral.

Egy másfajta zombis történet, krimivel és jó világépítéssel. Folytatás jöhet!

Lukjanyenko: KváZi - Mint disztópia: 75% átgondolt, érdekes társadalmat vázol, miközben kriminek is korrekt.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy variálja a zombi témát. Gyenyisz és Tal is szimpatikusak.