Fülszöveg: 

A ​jövőben a túlnépesedés problémájára radikális megoldás születik: az emberek 17 évesen négyféle lehetőség közül választhatnak. Lehetnek hedonisták, akik fényűző életet élnek, ám 42 évesen meg kell halniuk. Lehetnek dolgozók, akiknek kemény munkával és nyomorúságos fejadagokkal kell beérniük. Választhatnak androidtestet, amelynek alacsony a fogyasztása, élettartama pedig 80 év. Vagy ha úgy tetszik, csatlakozhatnak egy „kommunához”, amelyben egy testben ötödmagukkal, egymást négyóránként váltva töltenek ki öt életet, mielőtt 142 évesen meghalnának.

Alex, Kate, Mike, Ben és Sierra az első életükben járnak Mike kisportolt testében, amely a ciklusa végéhez közeledik. Négyük szavazata alapján egy ún. halálparkban kötnek ki, ahol különböző virtuális játékokkal extra időt nyerhetnek a többi játékostól. Veszíteni azonban egyet jelent a halállal. Kate ciklusában felbukkan egy titokzatos android, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki, de veszélyes dolgot kér cserébe… Egyre rejtélyesebb játék veszi kezdetét, amelyben egyes testtársak eltűnnek, és a többiek nem tudják, belső vagy külső ellenséggel állnak-e szemben. Végül az is kérdésessé válik, a még élők megbízhatnak-e egymásban, és helyesen döntöttek-e egyáltalán, amikor felosztották az életüket.

Szerintem: 

Az alapötletnek már

sikerült bevonzania. Milyen lehet, ha öten élnek sorban öt életet? De aztán a kötet tudott másban is érdekes lenni.

Az első, hogy nekem tetszett, ami ki lett találva, milyen módokon igyekezett megoldani a túlnépesedést a társadalom. Az egyik legritkábban választott elem volt az, amit a hőseink választottak. 5 tudat osztozik egy testen, akik felváltva irányítják azt. A többiek addig alszanak, és csak felébredve tudják meg, mi történt a testtel, amíg ők nem voltak tudatuknál. Ez rendkívül kínos vagy akár vicces helyzeteket tud szülni, bár itt a veszélyesek és kínosak voltak kiemelve – pl. az egyik elme párkapcsolatban élt, és az egyik másik elme eljátszotta az alvót, hogy ő is szexuális kapcsolatot létesítsen a barátnővel. Lehet sejteni, hogy a barát ébredésekor mi történt. Semmi jó.
De szóba kerülnek a más megoldások is, előnyökkel és hátrányokkal. Legjobban a leírt állapotot ismerjük meg, de képbe kerülünk, a szereplők mit választhattak volna még, és akkor milyen életük lenne.

A játékpark ötlete is érdekes volt. Annyira eredetinek már nem mondanám, mert a Netflixen 2 évadot is végignéztem az Alice in Borderland sorozatból, ami sokban emlékeztetett az itt megmutatott felállásra. De ezzel együtt is, nagyon tudtam élvezni a játékokat, ha be is tudtam sorolni, hogy a Borderlandben ez melyik kártyatípusú játék lenne, mert még a felosztás is hasonlított, ahogy a tétekben is éreztem a hasonlóságot. De mindegy is, a játékok egy plusz izgalmat adtak a történethez, amiket szívesen olvastam. A legmegrázóbb különben a hajó kapitányos szimuláció volt.

De a háttéren és a disztópia elemeken túl ez a történet krimiként is nagyon jól működött. Ki kellett sakkozni a szereplőkkel, mi történt velük és ki dolgozik ellenük. Sikerült meg is lepnie a szerzőnek, mert nem az és nem olyasmikért volt az elkövető, mint amire gondoltam volna. Dupla csavar van, és ez működött is.
Tetszett, ahogy váltott szemszögből egyre több mindent tudhattam meg, és ahogy még ennek ellenére is meg lettem vezetve. Itt most kifejezetten ült, hogy van nem megbízható elbeszélő is.

Ami kissé elvette a kedvem, hogy nem azok a személyiségek élték túl, akikkel szimpatizáltam. Vagyis, akaratlanul is az ötöst elkezdtem rangsorolni, és a 2 kedvencemnek elhalálozott menet közben. És attól nem éreztem jobban magam, hogy az egyikük ezzel megmentette a társai életét.
Ehhez jön hozzá, hogy valamennyire az elkövetőt is meg tudtam érteni. Milyen lehet már egy testen osztozni azzal, akinek az a fő öröme, hogy téged kiakaszt és olyasmiket tesz, amivel bánt téged? Mert a barátnő elcsábítása csak egy volt a sorban, amit művelt. Persze, ez nem menti fel minden alól – végzett azokkal is, akiket a barátainak tartott. Arra meg nincs mentség, megérdemelte a sorsát, és mégis, őt tudtam kicsit sajnálni is.

Nagyon pörög, olvasmányos, és annyi világépítés is van benne, hogy el tudtam képzelni ezt a jövőbeli világot. Szívesen olvastam sci-fi és krimi történetként is. Kellemes meglepetés volt összességében.