Menekülős, helyes úton maradós, kalandos.

Richard Hannay nem egy hős, de olyan helyzetbe keveredik, amikor helytállásával szolgálhatja az országát és a világot. Megismerkedik egy kisemberrel, aki kémekről és Európa békéjére törő tervekről mesél neki. A férfit meggyilkolják, és a rendőrség Richardot tartja felelősnek. A férfi menekülni kényszerül, és maga kezdi el kinyomozni, milyen játszmák zajlanak a háttérben és a valódi gyilkost. Útja során Skócia szépséges tájait is bejárja, és folyamatosan trükközik, hogy se a rendőrök, se a gyilkosok ne akadjanak a nyomára. Richard ismeri a saját határait, és mindig annyit vállal és kockáztat, amennyivel még elbír. Így később ő is elmondhatja, megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Színpadi darabként is megy, filmet Hitchcock készített belőle. (Még nem láttam, de annyira ismerem leírásokból, hogy megállapítsam, a cselekmény fontos elemein is változtattak. Más Richard személye, az áldozaté is.) John Buchan ezzel lett sikerszerző, nem is engedte el a hőse kezét, több regényt is írt a karakter személye köré. Magyarul a 39 lépcsőfok, amit kézbe vehetünk – kíváncsi is vagyok, fogy majd-e annyira, hogy a folytatást is kiadják.

Tipikusan az a regény, amit papíron szeretek. A cselekmény pörög, Richard egyik kalandból keveredik a másikba, és folyamatosak az akciók. A hangulathoz hozzá ad az is, hogy ez az egyik első ártatlanul menekülő hős a popkultúrában. Az ő leszármazottja Harrison Ford szökevénye, vagy Tom Cruise a Dick történetben, amikor egy olyan gyilkosság gyanúsítottja volt, melyet még el sem követtek.

Mégis, nem is értem miért, nagyon nem tudtam mit kezdeni ezzel a történettel. Ha a hős mozgásban van, veszélyben és cselekednie, nem kellene unnom. Ehhez képest volt olyan, hogy arra kaptam fel a fejem, hogy már esik ki a könyv a kezemből. Nem is tudom megindokolni, de egyszerűen nem kötött le a cselekmény, kicsit sem. Sokat mond, hogy két kép maradt meg belőle az emlékeimben: az egyik egy tájleírás, ahol a zöld mezőket patakok szelik át és osztják táblákra. A másik, ahogy Richard smink segítségével változtatja el a külsejét és bízik benne, hogy senki nem ismer majd rá.

Nálam szokatlan, hogy a leírások azok, amelyek megmaradnak. De Buchan látványosan ír, szinte láttatja a panorámát. Nem viszi túlzásba, de kellően színes és részletes leírásokat írt.

Talán az is volt a bajom, hogy Richard számomra szürke karakter lett. A regény cselekményközpontú, és szinte semmit nem tudok róla. Átlagfigura, aki egy nehéz helyzetben helyesen akar cselekedni. Azért több motiválja, mint a saját túlélése, de irritált, hogy ki ez az ember – nincs válaszom rá. Magányos farkas is, ami sokszor nem zavar, Baldacci és Child is ilyen hősökkel dolgozik, de azért náluk több az emberi kapcsolat. (Nem csajozásra gondolok, egy akció- és kémregénynél nálam nem elvárás, hogy jöjjön a Nő. Bár azért a kémregénybe Femme Fatale besétálhatna.)

Volt azonban egy hangulat benne, Buchan saját korának lenyomata, amit értékeltem a kötetben, ha ez nem is olyasmi, amiért élvezetes lesz az olvasás. A kívülről érkező, jelenlegi rendszert fenyegető felemelkedő új hatalom, a kémmozgások – érezni belőle, hogy akkoriban kezdett emelkedni Hitler és a nácik csillaga, és lehetett érezni Európában, hogy ez valami olyasmi, ami még komoly gondok forrása lehet.

Bár értem, miért lett ez népszerű regény, miért írhatott neki Buchan 5 folytatást is, és keltette fel a Hitchcock házaspár figyelmét, nekem ez most nem tetszett. Annyira nem, hogy jelenleg azt is kizártnak tartom, ha esetleg megjelenne a folytatás, elolvasnám. Annyi esélyt adok még a történetnek, hogy a Hitchcock filmnek utánanézek. Ha megtalálom, megnézem és tetszik, az a regénynek is adna egy lökést.

Buchan: 39 lépcsőfok – Mint kémregény: 70% végig kalandos és adrenalinnal hajtott, képszerű leírások sorával.

Szubjektíven: 15% papíron tetszenie kellene, ehhez képest majdnem elaludtam rajta.