Zárt közösséges, útkereső, nyomozós.

Rina Lazarus fiatal özvegy, aki férje elvesztése után maga igyekszik nevelni a fiait. A közösség nyújt neki biztos hátteret, az asszony több feladatot is igyekszik ellátni. A mikra utáni takarítást is ő csinálja – ám a legutóbbi fürdő után összeverve, megerőszakolva bukkant rá egyik társnőjére. A rendőrség részéről Peter Decker nyomozó kapja az ügyet, akinek több részről sincs egyszerű dolga. A Jeshiva zsidó közösség nem nyílik meg egy idegennek, Sarah sem akar hivatalos feljelentést tenni. Ügy híján pedig nem nyomozhat. Rina az egyetlen, aki igyekszik segíteni neki – közben közel is kerül egymáshoz a két ember, de a vallás mindig közéjük áll. Amikor az újabb áldozat életét sem kíméli már az elkövető, a nyomozás is újult erővel folytatódhat.

A zárt közösségek kiválóan alkalmasak arra, hogy egy-egy regény témái legyenek. Igaz, elsősorban romantikus regények születnek ilyenekből, de azért vannak kivételek is. Borsa Brown a romantikus oldalt mutatta meg a maffia világában, vagy egy amish közösségben. Linda Castillo is amish történeteket ír, de nála mindig egy bűnügy van a középpontban.

Kis naivan azt hittem, ezen amish krimik zsidó párját találom meg Faye Kellerman történetében. Sajnos, nem így történt. Castillo történeteiben is fontos a karakter, a vallási meggyőződések, de azok tényleg krimik is, érdekes ügyekkel. Ez viszont… van krimi is, de csak mellékszálként a szereplők lelki dolgai mellett.

Rina karakterében egyszerre van benne a vallása szerint élő, komoly nő és a modern ember is, aki tovább tud látni, mint a belé nevelt hitek. Az ő tragédiája pont ez: annyira nyitott, hogy mondjuk, beleszeressen egy kívülállóba, segítsen a nyomozásban mindenki mással ellentétben, de a szabályok kötik, hogy mégse tegye meg, amit akar. Ebben látnék valami tragikus színt is, ha jobban kedveltem volna a nőt.

Peter kevésbé érdekes figura, akinek van valami űr az életében, amit Rina tölthetne be, de különben rendben van. Szereti a munkáját, a hobbiját, a lányát. Az, hogy az ő karakterébe is beteszik a zsidó vonalat, már inkább irritálni kezdett, mint érdekelni. Nehezen képzelem el, hogy valaki szerelemből képes legyen ilyen szinten meggyőződést váltani. Pedig tudom, hogy létezik, van ismerősöm is, aki azért váltott vallást, hogy nősülhessen.

Nem voltam azért oda, hogy minden szál a valláshoz kezd el kötődni. Motívum a krimi részben, meghatározza Rina és Peter szerelmi életét, és természetesen a zsidó közösség életének bemutatásában is fontos a szerepe. Többet megtudtam magáról a mikva szerepéről és jelentéséről, mint a nemi erőszakoló/gyilkos ügyről. Aminek krimi esetében nem örülök. Nem a zsidó vallásban és közösségek életében akartam elmélyedni, hanem egy bűnügyi nyomozásról akartam olvasni.

Annyira nem éreztem se egzotikusnak, se érdekesnek a szereplők életét és a közösség sajátosságait, hogy kárpótoljon a gyenge krimiért. Peter és Rina kapcsolata is fárasztott. Azt nem is értem, Rina mit látott meg a férfiban – mondjuk, nem is akarom. Ha valaki kifejezetten az ilyen zárt, zsidó közösségek mindennapjaira akar rálátást, neki jobban be fog válni a történet, mint aki krimit akart volna olvasni.

Kellerman stílusa se fogott meg. Egyetlen jelenetet sem tudok kiemelni, ahol lett volna valami, amire érdemes lenne emlékeznem. A cselekmény viszonylag lassan halad, nem emlékezetesek a leírások és a lelki vonal is sokkal erősebb, mint ami jól esett volna. De egyik sem úgy írva, hogy ne bírjam letenni a kötetet. Nem száraz, de majdnem.

Nekem nem tetszett, annyira sikeresek ezek a kötetek, hogy még magyarul is 6 rész megjelent. (Igaz, 20-ból. Az annyira nem sok – 20-ból 6.) Nekem nem jött meg a kedvem.

Kellerman: Rituális fürdő – Mint krimi: 55% a zsidó közösség ad neki pluszt, a szereplőket is igyekszik árnyalni.

Szubjektíven: 45% a krimi, amit kevésnek találtam benne. Érzelmek helyett az kellett volna.