Kalandos, mesevilágot felfedezős, mágikus.

Bence átlagos fiatalember, aki még keresi a helyét és a jövőjét Budapest forgatagában. Egy napon azonban különös események középpontjába kerül: egy macskára lel, aki képes beszélni. Lehetne hívni a tévét és a médiát, de a macska visszautasíthatatlan ajánlatot tesz. Ő egy elátkozott boszorkány, de a rontást csak az veheti le, aki rátette. Ha Bence hajlandó neki segédkezni, és visszakíséri, cserébe szó szerint aranyban kap jutalmat. A srácnak jól jönne a pénz, így beleegyezik a kalandba, és a macska utasításainak megfelelően átlép egy más világba. Arról azonban nem volt szó, hogy a Hollust átkozó varázsló őt is képes lenne állattá változtatni, hogy a mobiljába beköltözik egy lidérc – kívánhat ugyan, de annak súlyos ára lesz minden esetben. A kaland végére már komolyan meg is bánja, hogy nem az első opciót választotta és vitte be a macskát a tévébe.

Anno a Könyvfesztiválon megkérdeztem az írónőt, tervezi-e még, hogy újabb kalandokat bővíti a Hétvilág trilógiáját. Nemet mondott, de úgy tűnik, egy novella erejéig mégiscsak visszatérhetünk ebbe a fantázia világba.

Kapunk egy új hőst, Bencét, akire nem is illik igazán a hős jelző. Egy átlagos és hétköznapi budapesti fiatalember, akinek még több a rendeznivalója az életben, mint amit már tud magáról vagy a jövőjéről. Nem lehet rá olyan jelzőket aggatni, hogy mesénél maradjak, mint jó és rossz. Ha a romantikus regényekben van a szomszéd lány karakter, Bence a szomszéd srác. Különösebben nem emelkedik ki, de nem is kell leírni. Könnyű vele azonosulni – ő az a figura, aki bárki lehetne az utcáról.

Nem is az ő jelleme a fő kérdése a kötetnek. Hiszen ez egy fantasy kalandregény, szinte road movie. Bence elindul a macskával, és belekeveredik út közben nem egy kalandba. Nem igazán harci kalandok ezek, inkább van szüksége a józan paraszti észre, mint izomerőre. Mellékszereplője lesz egy mágikusok közti harcnak és cselvetésnek, amiközben kapkodja is a fejét. Ki kivel van és miért?

Ahogy a szerzőtől megszokhattuk, most is fontos eleme a történetnek a humor. Van feszültség, lehet izgulni a szereplőkért, de ugyanakkor az egész történetnek kellemes a hangulata és szórakoztat. Vicces helyzetek és karakterek, de még nyelvi humor is akad benne. Fiatalos, pörgős, könnyen olvasható. Két kedvenc részem ki is emelhető belőle: amikor Hollus varázspárbajt vív az őt elátkozóval, és amilyen üzeneteket a lidérc hagy a mobilon Bencének. De sok minden van ebben a kötetben, mindenki megtalálhatja a fogára valót benne.

Mert igaz, hogy kisregény, de cselekménnyel nagyon tele van. Egy perc pihenő sincs benne, száguldunk végig az események nyomában.

Bár térnek vissza korábbról ismert karakterek, és a világban is sok mindenre ráismerhetünk, nem kell hozzá ismerni az alaptrilógiát. Az is tudja élvezni és jókat mosolyogni rajta, aki még nem járt a Hétvilágban. Igen, ad egy pluszt, ha tisztában vagyunk pl. a lidércek képességeivel, vagy ismerjük Hollus megpróbáltatásait korábbról, de nem kötelező. Szinte azt mondhatnám, hogy ez alkalmas próbamenetre. Aki elolvassa, és még nem olvasott a szerzőtől, ha ez tetszik neki, érdemes belevágni a trilógiába.

Most talán a magyar népmesei elemek nem olyan feltűnően benne, de nem volt hiányérzetem. Amit szerettem volna, szolgáltatta a történet. Egy mesés urban fantasy, amiben a realitások és egy mesevilág keveredik.

A beszerzéssel kapcsolatban egy kis megjegyzés: a Lidércmegálló nem létezik nyomtatott formában. A trilógiát meg lehet venni könyvként, ez viszont e-book.

Jó volt visszatérni, ha csak egy novella hosszáig is, Virág Emília eme világába.

Virág: Lidércmegálló – Mint fantasy: 70% pörgős, kalandos és humoros, kicsiben mindaz, amiért jó volt ez a sorozat.

Szubjektíven: 55% jó volt a régi hősöket újra látni, Bence nem fogott meg annyira.