Egyetemi, csalódáson túllépő, szerelmes.

Summer számára felfordul az élet, amikor az édesanyja egy súlyos betegségben életét vesztette. Az apja nem gyászolt sokáig, összejött a kórház egyik ápolónőjével, összeházasodtak és összeköltöztek. Summer így megkapta mostohabátynak az iskola legünnepeltebb fiúját: a sportcsapatok kapitánya, jó tanuló, és még eszméletlenül dögös is. Summer éveken át nézte, ahogy egyik lányt cseréli a másikra, miközben az ő szíve is Kevinért dobogott. A fiú egyetemre megy, Summer befejezi a középiskolát. Az érettségi bált követően berúgnak, egy éjszakát együtt töltenek. A lány nagy reményekkel készül Kevin egyetemére: végre eljött az ő idejük! Ott azonban azzal szembesül, hogy Kevin egy másik lánnyal van együtt, akinek ráadásul barátja is van. Kevinnek rossz a híre, átgázol a lányokon. Summernek valahogy túl kell tennie magát rajta, miközben az iskola egy jóképű, de rosszhírű sráca, Caden, valahogy mindig a közelébe kerül.

Kedvelt zsáner lett mostanában a romantikus regényeken belül, hogy mostohatestvérek szerelmeiről írnak. Nem is értettem soha, ez miért akkora nagy tabu. Nincs vér szerinti rokonság, gyakran már 17-18 évesek, amikor törvényileg rokonná válnak, még csak azt sem lehet mondani, hogy testvérekként nőttek fel. Akkor miért kellene ezen kiakadni?

Tijan is megírta a maga ilyen regényét, bár ő is unhatja a zsánert, mert egyet azért csavart rajta. Ebben a történetben nem a mostohatestvér lesz a nagy Ő. Bár eleinte annak tűnik. A tökéletes srác, akivel csak egy baj van. Minden lány kell neki, csak éppen a hősnő nem. Summer ennek ellenére imádja, és reménykedik.

A csavar abban rejlik, hogy itt nem csal a látszat. A fiatalember nem csak azért tűnik bunkónak, mert valami sérülést rejteget és igyekszik feldolgozni, mint általában a hasonló regényhősök. Kevin egy jóképű, de attól még szemét alak. Summer ezzel az egyetemen szembesül, és valahogyan ki kell ábrándulnia belőle.

Itt jön a képbe Caden, az egyetem másik nagyon menő és lányok által körülrajongott alakja, akivel mindig egymásba botlanak. Akivel egymás agyára mennek, de mind tudjuk, ez minek az előszobája… innentől tipikus a történet, újra. Ahogy lassan megismerik egymást, vonzódnak és eljutunk a szerelem szóig.

Valahogy ez jellemzi a regényt: egyszerre nagyon tipikus, és követi a zsánert, miközben egy másik tipikus zsáner elemen csavar egyet. Így valamennyire megfogott, miközben nagyon tudtam unni is, amit olvastam.

Ha még azt listázom, mit értékeltem, akkor azt, hogy meglepően vissza van fogva benne a szexualitás. Szó se róla, sokat beszélnek róla, játszanak egymással ilyen téren, de nem egy olyan regény, amiben minden második fejezet egy ágyjelenet. Ráadásul a hősnő körüli emberek lényegesen többet csinálják, mint maga a hősnő.

De akkor vissza oda, amit kifogásolok. Summer tipikusan olyan hősnő, akitől kiakadok. Igazából minden a helyén van benne: korrekt jegyei vannak, egész jól néz ki. Ennek ellenére kb. olyan az önképe, mintha Quasimodo rosszul sikerült húga lenne. Semmi önbizalma, és ő van mindig legjobban meglepődve, ha valaki felfigyel rá. Ráadásul nyavalyog is, ami az idegeimre pusztító hatással van. Fejezeteken át a szenvedése, Kevin miért nem veszi észre vagy miért hanyagolja. És mit tesz ellene? Semmit, csak vár. Meg érti, miért fordul a srác mások felé, hiszen ő maga csak átlagos. Abszolút kiborultam az ilyen részeken – ha ezzel akarja szimpatikussá és közelibbé tenni a hősnőt a szerző, mellé lőtt. Ezzel csak azt érte el, hogy megutáljam. A srácok jobban sikerültek, csak éppen ez Summer regénye, nem az övék.

Tijan több könyvet is írt, de nekem ez is sok volt belőle. A történetet se, a szereplőit se díjaztam. New Adult van ennél sikerültebb is, jó sok.

Tijan: Vészkijárat - Mint New Adult: 40% tipikus romantikus NA, minimálisan csavarva a megszokott felálláson.

Szubjektíven: 30% értékeltem, hogy a klisétől kicsit eltér, de nem szerettem a szereplőit sem.