Ünneplős, tündéres, kapcsolatokat rendező.

Feyre már királynő Rhys oldalán. Sok csatát megnyertek már együtt, de továbbra sem pihenhetnek. A háborúban lerombolt kapcsolatokat és városokat is újjá kell építeni, miközben sok szerettüknek is gyógyulnia kell még. Feyre nagyon reménykedik abban, hogy a közelgő ünnepségen a nővéreivel is sikerül közelebb kerülniük egymáshoz. Elain lassan nyit is felé, de Nesta továbbra is a fájdalmába menekül és mindenkit kizár. Így ezen az ünnepen mindenkinek el kell döntenie, hogyan folytatja tovább és mivel tud a többieknek legjobban segíteni. Lehet, Nesta csak akkor kezd el jobban lenni, ha a húga nem kivételez vele ennyire. Van, aki segítene a terhek cipelésében. Feyre ráébred, nem neki kell mindenkit megmentenie, és közben magára is oda kell figyelnie.

Tündérek a főszereplők, nem emberi és keresztény ünnepeket ülnek, így nem tudom rátenni a címkét, hogy ez egy karácsonyi epizódja Maas eme tündéres sorozatának, de ha elméletben nem is, gyakorlatban az. A napfordulót ünneplik – ahogy a pogányok is korábban, amit belevettek a keresztény mitológiába, és ide tették Jézus születés napját, amit karácsonyként ünneplünk meg.

De mutatja az is, hogy nem teljes értékű regényről van szó, hogy a sorozaton belül csak egy törtszámot tudhat magáénak. Hiszen nem a cselekményt viszi tovább, csak egy kitérő, amelyben kicsit békében vannak a szereplők, és egy nyugodtabb helyzetben láthatjuk őket.

Rajongóknak készült, hiszen minden fontos szereplő feltűnik és elkezdett Maas utalni arra, milyen irányba fogja tovább építeni a sorozatot. Rhys és Feyre kapcsolata már révbe ért, boldogabbak nem is lehetnének együtt. Szó szerint édelegnek ebben a részben, amitől rosszul tudok lenni, de nekik örültem. Látni, hogy működnek együtt, mennyire harmonikus a dinamikájuk. Nekik már a pozitív dolgok jönnek, mint a családalapítás és a közös, teljes élet.

Feyre visszatér a festéshez is, közösen uralkodnak, és otthont építenek.

A két nővér és az ő párjaik, akikkel majd épül a történet tovább. Elain és Nesta is nagy erőket kapott, és mindkettő oldalán ott van az a tündér, aki a párjuknak rendeltetett, de még nem fogadják el maguk mellett. Mindketten egy olyan területen tevékenykednek és kötődnek, amely problémás. A végén erős ráutalás is van, hogy Cassian egy ilyen vidékre fogja magával vinni Nestát. Most arra tippelnék, mindkét nővér megkapja a maga történetét az írónőtől. Amennyire könnyen ír Maas, könnyen lehet, hogy ez két újabb trilógiát is jelent.

Még nem döntöttem el, mennyire örülök ennek. Nagyon irritál ugyanis, hogy ez a két nő tulajdonképpen megütötte a főnyereményt. Emberi élet, halandőság helyett főtündérek lettek: örök élet, fiatalság és nagy erő. A történet két álompasija kaparja az ajtót, hogy velük lehessenek. De úgy csinálnak, mintha a pokolba lökték volna őket. Ebben a kötetben ez van, és hiába érzem, merre haladunk tovább, itt az a borzalmas, szenvedő hozzáállás van részükről, amiért fel kellene őket pofozni. Még szerencse, hogy inkább Feyre és Rhys van ebben a részben a középpontban, nem a két nővér.

A történetről sajnos, nem nagyon tudok mást mesélni. Ünnepre készülnek, ajándékoznak, rendezgetik az egymással való kapcsolataikat. Filler, ahogy már írtam. Egy nyugvópont, ahonnan majd indulhatnak tovább az események.

Stílusában benne van mindaz, amiért Maas ennyire sikeres tud lenni. Még ezt a szinte nulla cselekményt is érdekesen és szórakoztatóan tálalja. A karaktereit lelkileg is építi és összetett karakterekké formálja, ha van bennük meseszereplőket idéző szellemiség is.

Amit még szerettem benne, hogy elkezdi tágítani az univerzumot, más vidékekkel.

Folytatása még biztosan van, ha megjelenik, mesélek tovább is e sorozatról.

Maas: Fagy és csillagfény udvara – Mint YA fantasy: 70% filler rész, rajongói igények kielégítésére. Kellemes, de nem visz előre.

Szubjektíven: 75% több szereplőt megkedveltem annyira, hogy jó ünnepelni látni őket.