Beilleszkedős, alkotós, barátnős.

Samantha egy elit egyetemi képzés ösztöndíjas hallgatója. Egy fiatal nő, aki tehetségesen ír, de a való életben nem találja a helyét. Egyetlen barátnője van, Ava, aki szerez egy barátot, és Samantha hanyagolva érzi magát. Így elfogadja a meghívást, amit a Nyuszikáktól kap. Az iskola érdekes négyese azok a lányok, akik sokat ölelgetik egymást, nyuszikának szólítják egymást és valamiképp a többiek felett állnak. Samantha egészen eddig megvetette őket. Most azonban közéjük áll, és lassan beszippantja a nyuszika életmód. Aminek része, hogy a campuson ugráló nyulakból fiúkat akarnak készíteni. Amikor Samantha egyik teremtménye jól sikerül, és a fiú-nyuszi Ava körül legyeskedik, a lány átértékeli mibe keveredett, és ki-kicsoda a környezetében.

Legszívesebben kettévágnám ezt a könyvet. Valahol 100-150 oldal körül lenne a váltás. Az első fele lányregény, a sémák szerint haladva. A második meg… nem is tudom, micsoda. Totális agymenés? Az nem éppen irodalmi kategória, de nem tudok rá jobb jelzőt.

Igazság szerint a történet egyik részében sem éreztem jól magam. A szenvedő, magányos Samantha, aki a nyuszikák vonzáskörébe kerül, legalább még hihető. Könnyű azonosulni a lánnyal, aki egyedül érzi magát, és kapaszkodik azokba, akik kedvesek vele. Abban is van valami szociális érdeklődés, ahogy bekerül egy zárt csapatba, ahogy megismeri a szabályokat és szinte szó szerint egy másik világot.

Csak aztán a történet elrugaszkodik a valóságtól, és nem is vagyok benne biztos, mivé válik. Ahogy a lányok fiúkat akarnak csinálni a nyulakból… Mégis, minek? Aztán azt kell oldalakon át olvasni, hogy mennyire bosszankodnak a sikertelen átalakulások miatt. Azon is felhúztam a szemöldököm, hogy a nyúlból lett fiúkkal az egyik legnagyobb probléma, hogy nem képesek szexuális aktusra: nincs, vagy nem működik a péniszük. (Bezzeg némelyiknek nyuszifarka maradt.) Egyáltalán, ki akarna lefeküdni ilyen nyusziból lett srácokkal? Zavaros és érthetetlen az egész, egy totális elmebaj.

Ha nagyon belemagyarázós kedvemben vagyok, akkor el tudom képzelni ezt a teljes második szakaszt, mint egy hatalmas metaforát. A nyusziból lett fiúk igazából a lányok alkotásai, novellák és versek. Amelyeket magukból transzformálnak, életre keltenek. Csak aztán nincs rájuk hatással, önálló létezők lesznek. Próbálkozások, ebben-abban hibásak, nem mesterművek. Samantha, aki tehetségesebb náluk, azért tud jobb egyedeket létrehozni, mert neki van meg a kellő fantáziája és írói vénája hozzá.

Ez a konkrét cselekményt ugyan nem magyarázza, de legalább valaminek el tudom fogadni a sztorit, mert semmi mást nem találok benne.

A történet végét különben is rühelltem. Van, aki nagyon nem az, mint aminek látszik. Ott már arra gyanakodtam, hogy Samantha hallucinál vagy skizofrén. Azon se lepődtem volna meg, ha a diplomaosztón kiderül, hogy ez az egész csak a lány fejében létezik, aki nyáladzva üldögél egy elmegyógyintézet közös nappalijában.

Elvileg ez egy humorosnak eladott regény, de humort nyomokban sem találtam benne. Ha van, akkor az annyira beteg és furcsa, hogy fényévekre van az ingerküszöbömtől. De most komolyan, minek kellene itt viccesnek lennie? Hogy nyulakból lesznek fiúk, a lányok meg nyuszikának hívják egymást, hogy meg se lehet különböztetni őket? Vagy, hogy Samantha magában milyen gúnynevet ad az új barátainak? Ami különben mutatja, mennyire a barátai igazán. Egyszer hívná úgy őket, többet nem állnának vele szóba sem.

Itt adtam fel a próbálkozást Mona Awad könyveivel. Eddig 2-ből 2-t rühelltem. Ami nem megy, az nem megy és kiteszem a pontot.

Awad: Nyuszika - Mint ifjúsági: 25% lányregényes klisébe fantasy keveredik, mint egy drogos látomás.

Szubjektíven: 10% az eleje lányregénynek elment, de utána… nem is értettem, mi volt ez.