Nyomozós, hatalmi játszmás, viszonyos.

Decius Caecilius Matella előkelő római család sarja, akik éppen csak lemaradtak arról, hogy nemesnek nevezhessék magukat. Így is fontos pozíciókat töltenek be, és anyagaik terén is jól állnak. Decius feladata, hogy pár Rómában történt gyilkosságnak a végére járjon. A városban zajló politikai megmozdulások miatt sokakat nem érintene, ha annyiban hagyná a dolgokat, de Decius nem szereti félbehagyni a dolgokat. Ahogy egyre több holttest kerül elő, ő észreveszi az összefüggéseket. Ahogy összerakja a részleteket, rádöbben, hogy Róma sorsát meghatározó politikai összeesküvés van készülőben, és ennek melléktermékei a holtak. De vajon tud-e bármit tenni, hogy véget érjenek a gyilkosságok és a bűnösök megfizessenek? Vajon a szépséges és gazdag Claudia ezért mutat felé érdeklődést, vagy a saját személye lett kívánatos Róma egyik legszebbének a szemében?

Az ókori Róma bármilyen zsánerű regénynek könnyeden lehet a helyszíne. Lehetnek románcok, történelmi regények, fantasy, drámák, vagy akár krimik is. John Maddox Roberts krimit írt a várossal a főszerepben és egy sajátos nyomozóval a középpontban.

Mielőtt bárki is említhetné Saylor és Gordianus nevét, hamar a különbség: Decius nem hivatásos nyomozó- Állami tisztségviselő, akinek munkaköri feladatai között fordul elő, hogy egy-egy esetet fel kell derítenie. Gordianus ellenben magánnyomozó volt, akit magánszemélyek béreltek fel különféle munkákra. Maguk a karakterek is más személyiségek, Decius lényegesen fiatalabb és jobban visszaadja a dekadens Róma világát, ha azért messze nem annyira romlott is, mint maga a város. Ez elég nagy különbség akkor is, ha a kor egyezik is azzal, amelyben Gordianus mozog.

Mint történelmi regény, sok tekintetben érdekes. A kor szokásai, eszközei és némileg a latin kifejezések is benne vannak a regényben. Hitelesnek éreztem, és kifejezetten szórakoztatónak találtam azt, ahogy a fiatal Caesar megjelenik a lapokon.

Ha már Caesar: az elbeszélő az idős Decius, aki már megélte az egyik legnagyobb római felemelkedését és bukását. Néha a narrációban is felbukkan egy-egy megállapítás, ami a jövőre vonatkozik és amelyből Decius nézetei kitűnnek. Ezeket külön figyelemre méltónak találtam – színesebb tőle a regény és az elbeszélés.

Mint krimi, azonban nekem kevés volt a könyv. Decius nem is igazán nyomoz, hanem informálódik, és így állnak össze a fejében a dolgok. Ok, az ókori Rómában nem vonulhat fel egy ókori CSI egység, de azért többet szerettem volna annál, hogy Decius beszélget ezzel-azzal, nem is feltétlenül a gyilkosságokkal kapcsolatban.

Decius magánéletében pedig felbukkan egy nő, Claudia. Ő sokat kapott a noir regények femme fatale hősnőitől. Tesz olyasmiket, amire ezek a későbbi utódok is elismerően csettintenének. Sokáig nehéz is eldönteni, milyen szerepe lesz a történetben, de elejétől belengi a személyét valami veszélyesség.

Nagy tanulságokat nem fogok ebből a történetből levonni, de az nagyon feltűnő, mennyire romlott az a világ, ahonnan Decius származik. A felszín alatt virágzik a korrupció, és a hatalmasok minden eszközzel játszanak a hatalomért. Az emberéletek mit számítanak nekik? Amíg nem a sajátjuk az, semmit. Most nagyon nem is esett jól azt olvasnom, hogy Decius mennyi mindenre rájön, előkeríti a felelősöket, és a politikai hatalom képes átírni a történteket a saját szájíze szerint. Mintha az igazság semmi lenne, csak az számítana, aminek hinni akarják.

Nem egy mai regény, csak a magyar kiadása új. Ha elég sikeres lesz, még elég sok kötet vár arra, hogy nálunk is megjelenjen. Caesar miatt érdekelne belőle ennél több is.

Roberts: Királycsel – Mint történelmi krimi: 70% visszaadja a kor szokásait, hiteles a hangulata is. Krimi kevesebb.

Szubjektíven: 59% nem találtam szimpatikusnak a hőst. Most lehangolt a mutatott korrupció.