Kamaszos, modell világos, szerelmes.

Harriet bőszen mondogatja magának, hogy minden rendben van, ahogy van. Készül a vizsgáira, hamarosan megszületik a kistestvére, és igyekszik nem gondolni a fiúra, aki szakított vele. Nick el is utazott, de a lánynak így is van elég dolga. Pláne, amikor nyárra visszautasíthatatlan ajánlatot kap: az új kampányhoz a fotózás Japánban lesz, ahova a lány mindig is vágyódott. A nagyi bevetése révén a szülők el is engedik, és megkezdődhet a nagy kaland. A szobatársai aranyosak, a munka jó – mégis, mintha az égiek összeesküdtek volna a lány ellen. Balesetek érik, elfelejt dolgokat és még Nick is feltűnik, aki már túllépett a lányon. Pont Harriet egyik szobatársával jár. Vagy az is lehet, hogy mindez egy összeesküvés része? Hiszen a modellek nem arról híresek, hogy kedvesek egymással…

Van egy rossz tulajdonságom – ami a filmek és sorozatok esetében súlyosabb, mint a regényeknél, de itt is fennáll. Nehezen kaszálok, hagyok félbe valamit. Ha már elkezdtem, érdekel a vége is, ha szenvedés is lesz, amíg eljutunk addig.

Néha azonban megesik, hogy kellemesen csalódok. A Suits végét sokkal jobban élveztem, mint előtte 3 évadot. Holly Smale Geek Girl sorozatának második része is sokkal kellemesebb emlékeket hagyott maga után, mint a kezdetek.

Pedig, azzal az előítélettel kezdtem el olvasni, hogy ezt utálni fogom. Annyira butaság benne sok minden, hogy az nemsimán bosszant, de mérges leszek tőle. Nézzük csak magát a hősnőt! Miközben Harriet IQ-ja toronymagas – simán a zseni szinten van, olyan elveszett és szerencsétlen a mindennapokban, hogy az már katasztrófa. Abszolút átlátszó helyzetekben nem jön rá, ki az, aki keresztbe tesz neki. Félreért dolgokat, aztán meg egy egész részen át tart, amíg ki meri nyitni a száját, nem csak magában szenved, és rádöbben, hogy nem is kellett volna ennyit gyötrődnie, ha előbb feltesz egy-egy kérdést, és tisztázza a dolgokat.

Igaz, ezek a helyzetek nagyon kamaszosak, így a célközönség könnyebben azonosul ezekkel, mint én. Pl. a kistestvére születése miatt tudata alatt nagyon benne van, hogy a kicsit jobban fogják szeretni, mint őt. Főleg a mostohaanyja, akinek a kicsi a sajátja lesz, míg Harriet csak a férje tartozéka az előző felesége után.

Nick, aki csak elég teret akar neki hagyni, hogy készüljön a vizsgáira, és nem akar rátelepülni. Harriet meg értelmezi úgy, hogy Nick minden szálat el akar vágni, és már nem akar a barátja lenni. A szerelmi szálat különben is nehezemre esik komolyan venni: Harriet 15, majdnem 16 éves, nem kellene olyan drámát előadnia, mintha ez lenne a Rómeó és Júlia.

De különben is, utálom, ahogy kezelve van az egyszerre modell és kocka szál. Ha úgy néz ki a lány, hogy kampányok arca, sokat keres és karrierje van, nem tudom elhinni, hogy az iskolában akkora lúzer, mint amilyennek itt be van állítva. Mintha lenne egy menő énje, a sztár és egy hétköznapi, kevésbé sikeres Harriet. Pedig itt titok sincs, meg megtévesztés – ez nem a Hannah Montana, mégis olyan a felállás.

Vagyis, sok minden van ebben a regényben is, ami bosszant. Amiért nem kellene, hogy szeressem. De Holly Smale úgy írta meg mindezt, hogy mégis szívesen olvastam és még jókat derülni is tudtam rajta. Jó a stílusa: humoros, pergő, sodor magával. Ilyen meghasadt helyzet is ritkán akad: miközben rühelltem, amiről olvasok, magát a szöveget és a hangulatot nagyon tudtam szeretni.

A cselekmény különben nagyon adja magát egy ifjúsági filmhez. Benne van a Hamupipőke vonal, ahogy a nagyon lebecsült lány megszépül és begyűjti a jó pasit, miközben én-tudat erősítés is van benne. Elég része is van, hogy lehessenek folytatásai.

Egyelőre a regények vannak, elsősorban kamaszoknak, de lehet kísérletezni vele másnak is.

Smale: A lány, aki mindig mindent félreért – Mint ifjúsági: 70% extrém helyzetben, de nagyon kamaszos problémák. Humorral körítve.

Szubjektíven: 50% utálni akartam, a történet nem is tetszett, de Smale stílusa olvastatta végig.