Fülszöveg: 
Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története.
Szerintem:
Szép küllemű, kis kedves kiadói sorozat kötete Ruff Orsolya kötete. Két elolvasott rész után talán nem kellene nagy általánosságokat levonni, de a sorozat vállalásai is adják, hogy miképpen olvassam ezt a történetet.
A főszereplők megint
kiskamaszok. A kiemelt szereplő Emma, aki a családjával visszaköltözött az anyja gyerekkori házába. A családot tragédia érte – az asszony betegségben elhunyt –, így a kis ikrek, a nővérük, apa és a nagymama itt akarják újrakezdeni. Emma hamar megszereti a házat és a környéket, így nagyon nem díjazza, hogy a nagynénje a nyakukra jár, hogy minél előbb adják el. Meg is indulnak a komédiákba illő játszmák. A nagynéni rájuk uszítja a gyámügyet; lefizeti a ház felújításáért felelős munkást, hogy rontsa el a dolgokat. Emma gyanúsnak találja a kertészüket is, akit magában csak Kalóznak nevez és képtelen megbízni benne. Ezek mellett pedig a ház titkait kutatja, rejtett kincset keresnek benne.
Hangulatos gyerekkönyv – kis olvasóknak éppen elég izgalom és meglepetés van benne, ha felnőtt fejjel azért már nem is tudom izgalmasnak találni, hogy milyen állatforma van a falon. Ahogy egy bizonyos kor után az is egyértelmű, hogy nem természetfeletti elem van a háttérben, ha a gyereknek ilyesmi is megfordul az eszében – mert inkább hiszi azt, hogy a fali dombormű sír, nem mögötte a szobában az elrejtett gyerek, akiről nem is tud. Így nekem inkább gyerekkori nosztalgia volt, mint izgalom, de most volt hozzá hangulatom. Mert érdekes más elemek nélkül is, csak éppen egyszerűbb.
Azért van egy mélyebb rétege is – csak azt nem értem, miért nem lehetett nevén nevezni a dolgokat. A ház igazi titka, hogy a II. világháború alatt egy zsidó kisfiút bújtattak a rejtett szobában. De egyszer sincs nyíltan leírva, amikor rá is kérdeznek, csak hosszas és a lényeget eltitkoló magyarázatokat adnak. Felnőttként könnyen beleláttam az Anna Frank helyzetet, de maga a regény ködösít. A zsidó pl. egyszer nincs kiírva, csak utalások vannak arra, hogy az uralkodó rendszer nem szerette az ilyen embereket és menekülniük, rejtőzniük kellett. Szépen meg van írva a gyerek szemszögéből, ami vele történt és a felnőtt énje reflekciója is bekerül. De ott is ködösítenek, nem nevezik nevén a helyzetet. Vajon a kislányt, Emmát akarják ettől óvni? Nem mintha nagy különbség lenne abban, hogy el kellett bújtatni a kisfiút, mert bántották volna a családja származása miatt; vagy aközött, hogy a zsidóellenes törvények és üldöztetés elől menteni kellett a zsidó fiút. Ugyanaz, éppen csak a címke nincs rajta, pedig ez nem olyasmi, ami tabutéma lenne. Vagy a gyerek olvasót óvja, hogy ne kelljen neki 10-11 évesen elmagyarázni a nácizmust és a holokausztot? Hát nem tudom. Nem mintha nem lenne annyira köztudatban a téma, filmekkel és sorra megjelenő könyvekkel, hogy komolyan azt higgyem, egy 11-12 évesnek ez teljesen újdonság lenne.
A szereplők is a gyerektörténeteknek megfelelően egyszerűek. Pár vonásuk van csak, és elsőre el lehet dönteni, hogy szimpatikus szereplők-e. A nagynéni eleve ellenségesen lép fel, a nagyi kedves, az apa kissé különc és jószívű. Az egyetlen szereplő, akivel valamennyire játszani próbált az írónő, Vince alakja. Emma már akkor bizalmatlan vele, amikor erre semmi oka. Sokat segít, ott van a család mellett. Igen, egy titka van, de semmi olyasmit nem tett, amivel kiérdemelte volna a kislány gyanakvását és amiért ott van felette a kérdőjel, hogy jó vagy rossz ember.
Ennek megfelelően a konfliktus is egyszerűbb és gyorsan megoldható. Marad a család, vagy a nagynéni mesterkedése sikeres lesz, eladják a házat? Különben a történet szereplői messze jobb emberek, mint ami az ösztönös reakcióm lenne. A családfő csak csalódik, amikor ügyetlen ezermesteréről kiderül, hogy szabotőr. Én minimum az okozott károkat azonnal téríttetném vele – okozott csőtörést, leverte az új csempéket és sorolhatnám –, de simán perelhető is lenne. Itt meg kb. egy ’csalódtam benned’ jelenet és vége is van.
Lineáris a múlt és a jelen is, csak felváltva vannak elbeszélve. Követhető, köznyelvi és érthető. A már emlegetett körülírások nélkül jobban tetszett volna, de azzal együtt is vállalható.
Vagyis, megerősítve az alapokat, ez egy kedves és nosztalgikus gyerekkönyv, ami egy korábbi korszak világát és történeteit idézi meg. Én szívesen olvastam, ha az adrenalin szintem nem is tudta emelni.
