Háborús, tábort túlélős, tovább élős.

A lány családja a középosztályhoz tartozott, és szeretetben, jó körülmények között éltek. Az apa megbecsült szabó volt, a lányai többféle tehetséget mutattak. Az egyik virtuóz zenész, a másik az olimpiai csapatig jutó tornász. A nácik hatalomra jutása és az ország elfoglalása viszont mindent kettétör. A zsidó családnak szembe kell néznie a haláltáborral. Anyát és két lányát Auschwitzba viszik, ahol még nem tudják, már az első válogatás: jobbra vagy balra kell menni, élet és halál között dönt. Eva és Magda, a két nővér egymásba kapaszkodik és küzdenek, túlélnek a lehetetlen között is. Hazatérve pedig azzal kell szembenézniük, hogy a kommunista rendszer sem lesz kíméletes velük. A karriert építő, családot alapított lányoknak megint útra kell kelni. Eva családanya lett az Államokban, majd diplomát szerzett és a saját tapasztalatai alapján kidolgozta a módszerét, hogy lehetne boldogabb életet élni. Példákon keresztül, esetein keresztül erről is mesél.

Az önfejlesztő könyvek nem olyasmik, amelyek nekem lennének kitalálva. Miközben a pszichológiai kísérletekről és elméletekről szívesen olvasok, tanultam is ilyesmit, azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy könyvben arról adnak át elméleteket, hogyan kellene élni, enni, fogyni, edzeni, aludni, mindenre van már önsegítő könyv. Félig ez a könyv is önfejlesztő, de csak félig és más is, mint amivel eddig találkoztam.

Edith Eva Eger egy holokauszt túlélő. A kötete a családjának a története, ahogy ő átélte, majd túlélte a háborút és élt tovább. Egy nagyon őszinte, mindenről beszámoló leírás. Benne vannak a háború előtti szép emlékek, a családi idill. Auschwitz és a munkatáborok borzalmai. Mivel már sok ilyen témájú könyvet olvastam, újat nem mondott, de ugyanazok az emléktípusok ebben is megvannak, mint amit a többiben is olvashattam. A jobb és a bal különbsége, a csajka, a rendszeres ellenőrzések, a sokféle terror, mellyel nyomorgatták az embereket. Talán az volt új, hogy konkrétan mire használták a németek a foglyaik munkaerejét. Mert menniük kellett bányákba, gyárakba, és ingyen, szinte étlen-szomjan robotoltatták őket a halálig. A kőbánya képei, a sziklába lépcső vájás… azok borzalmasak voltak, pedig már voltam is olyan történelmi emlékhelyen, amely ilyen rabszolgamunkával készült. Ott valahogy nem vágott ennyire belém, hogy milyen borzalmak történtek, míg az az út elkészült.

De a szerző azt is elmeséli, mi történt utána. Hogyan lehet az életet folytatni? Milyen traumákat vittek magukkal? Itt kapcsolódik be a könyvbe a pszichés rész. A szerző is szenvedett a túlélők bűntudatától, az elnyomott fájdalmaktól. Mentek erre rá kapcsolatai, és a közérzete sem volt jó. De magában rátalált arra, hogyan tud továbblépni és jobban lenni. Bemutatja, hogyan tette rendbe a magánéletét, és ezzel a módszerrel már dolgozó pszichológusként hogyan tudott az embereken segíteni.

Személyes és hiteles a könyv. Mert érezni belőle, hogy igazat és őszintén mesél a szerző. Nem zavart az életvezetési rész, mert történetbe volt ágyazva. Mert nem sima elmélet, hanem gyakorlat is példákkal.

Nem akarom elmesélni a módszert, de tulajdonképpen egyszerű. Olyasmi, amire azt mondja az ember, hogy ez neki is eszébe juthatott volna. Evidenciának tűnik. A nehéz alkalmazni. Hiszen úgy indul, hogy felismerjük, mit érzünk. Olyan könnyűnek tűnik, csak tudjuk, mit érzünk, nem igaz? De ha kipróbálod, ha konkrétan meg akarod nevezni, mikor mit érzel, már rájössz, ez nem is olyan egyszerű. De erről ennyit, akit érdekel több, olvassa a könyvet el!

Olvasmányos, könnyen érthető és tanulságos. Annak is élmény lesz, akit az önfejlesztés nem érdekel. Történelmi memoárként is kiváló.

Eger: A döntés - Mint kortárs: 95% regényes, miközben gyakorlati példákon át a módszerét is átadja.

Szubjektíven: 90% az önfejlesztő könyvek nem a világom, de ez hiteles és regényes is.