Iskolai lövöldözéses, bántalmazó, pszichés.

Tim katonacsalád sarja. Nagyapja, apja és a bátyja is a seregben épített karriert. Tim azonban nem olyan, mint a többiek a családjában. Senki nem sejti, mennyit szenved valójában – otthon is, az iskolában is. Egy napon Tim kinyitja az apja fegyveres szekrényét, magához vesz egy puskát és bemegy az iskolába. Megkeresi a bandát, akik megkeserítették az életét és lőni kezd. A kiérkező rendőrök őt is megsebesítik, és kómába esve, élet-halál között lebeg a kórházban. Sokan kiáltanak bosszúért, de páran arra gondolnak, több kell legyen a történet mögött. Miért történt, ami? Mit tettek azok a fiúk Timmel? Ráadásul annak a bandának 5 tagja volt. Eric azért nem kapott golyót, mert aznap betegen feküdt otthon. A sokkos fiúval az iskolai bántalmazás szakértője, dr. Miranda Crane kezd el foglalkozni. Miközben Eric egyre jobban megnyílik, Miranda egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz, kirajzolódik egy történet bosszúállásról és elfajuló iskolai agresszióról. Mike Marshall nyomozó azonban érzi, hogy még ennél is több minden történt itt…

Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, az nagyon nem tetszett. Az Elmejáték szerencsére sokkal jobban sikerült, noha, ugyanaz a bajom ezzel is. De erről majd kicsit később.

A történet egy iskolai lövöldözés történetét járja körbe. A tett a regény elején végbemegy, és a történet arról szól, hogyan képesek ezt feldolgozni a szereplők, és a nyomozók külső segítséget is felhasználva keresik a válaszokat, miért és pontosan hogyan esett meg. Egy fiú, aki addig nem tűnt ki semmivel, csendes volt és jól nevelt, agyonlő 4 diáktársat? Miért?

Mike nem nyűgözött le a detektívi képességeivel. Igaz, nem is rá koncentrál a történet. Nem az ő nyomozása van a középpontban. Róla az maradt meg erősen az emlékezetemben, hogy ösztönösen érzi, ha valami nem stimmel, majd igyekszik rájönni, mi és miért nem kerek.

Mint személy sem került közel hozzám. Ahhoz keveset is szerepel, és nagyon keveset tudtam meg róla. Van is egy olyan érzésem, hogy azért kellett a személye, hogy Miranda kapjon egy lehetséges szerelmi szálat.

Miranda, az egykor maga is bántalmazott pszichiáter. Neki sajnos hangsúlyosabb a magánéleti szála, mint amit jól esett olvasnom. Megvannak a maga démonai, és a múltja miatt bizalmatlan, nem engedi közel az embereket. Látjuk, hogy egykori párjával tart fenn érzelmek nélküli barátságot extrákkal. Mike a vonalai mögé igyekszik kerülni, de vajon Miranda kész valakit beengedni az életébe? Komolyan sajnáltam, amikor erről kellett olvasnom, amikor a thriller és az érdekes részek a nő munkájában voltak.

Hiszen Tim és Eric személyisége is megfejtésre vár. A jelenben Miranda kezeli Ericet, aki lassan mesélni kezd és aki miatt a jelenben is pörögni kezdenek majd az események. Figyelni kell az olvasónak rá: Cole a viselkedésében elrejti a nyomokat, és ha észrevesszük ezeket, a regény végére tett csavar logikus lesz, nem a semmiből jött meglepetés. Ezt így szeretem, ezen a téren elégedett voltam.

A flashback jelenetekben pedig az utat látjuk, amit Tim bejárt. Milyen jelző vagy ige lenne elég kifejező? Hogy lehetne ítéletet mondani arra, amit ő tett? A poklot járta meg, és egy ponton megtört. Tette, amit. Értem, miért. Nem lehet helyeselni, nem lehet elítélni. A regény is arra hívja fel a figyelmet, hogy megelőzni kellene az ilyen eseteket és nem bűnbakokat kinevezni és kivégezni.

A két fiú, Tim és Eric a regény legemlékezetesebb alakjai, őket korrekten összerakta a szerző. Miranda hiába a kvázi főszereplő, számomra elhalványult a fiúk mögött – ebben nem kicsit segített az is, hogy nagyon irritált, ahogy a szerelmi élete újra és újra felbukkant témaként.

Kellemes meglepetés volt: borzongatóan szórakoztató, csak a romantika ne lenne…

Cole: Elmejáték - Mint thriller: 85% a témáját alaposan bemutatja, szórakoztató, miközben empátiát igényel.

Szubjektíven: 75% a szerelmi szál fárasztott, a végére ráéreztem, de összességében tetszett.