Kamaszos, szerelmes, származással szembenéző, útkereső.

Frank Li második generációs koreai amerikai. Már inkább amerikainak érzi magát, nem is beszéli a szülei nyelvét, legfeljebb pár szót ért meg belőle. Mivel a nővére párválasztásával nagyon nem értettek egyet a szülei, most rajta a nyomás, hogy az ideális gyerek legyen. Remek jegyek és felvételi pontszámok, hogy Borostyánligás egyetemre járhasson. Olyan barátnő, akit a szülei elfogadnak. Éppen ez lesz a baj: Frank szeme Briten akad meg, és viszont. A lány viszont fehér. Csoporttársként, barátként elfogadható, de a szülei nem fogadnák el, mint a szerelmét. Hasonló cipőben jár Joy is, aki egy kínai fiúval jár titokban. A fiatalok megegyeznek: azt hazudják, ők járnak egymással, valójában azonban a saját párjaikkal járnak el szórakozni. Működik is a rendszer, míg Frank és Joy nem kezdik azt észrevenni, hogy ők ketten nem is lennének rosszak együtt…

Már maga a szerző is érdekes. Olyat hallani nem egyszer, hogy egy sikeres író gyereke maga is írói babérokra pályázik. Van, aki még tehetséges is, és sikeres lesz. Ilyen volt Joe Hill, aki még az anyja vezetéknevét is használja, hogy ne az apja jusson róla eszébe az olvasóinak, aki történetesen Stephen King. Mások csak próbálkoznak, és a szüleik karolják fel őket közös regényekkel, mint Jodi Picoult lánya, vagy King másik fia, Owen.

David Yoon azért érdekes, mert ő másképpen rokona egy sikeres ifjúsági regény szerzőnek. Nicola Yoon két ifjúsági regényt jegyez, mindkettő bestseller lett és filmesítették is. David az ő férje, és a felesége sikere után ő is írni kezdett.

Meglepő, mennyire hasonlítanak a munkáik? Tudnék gonosz lenni, hogy azt mondjam, kaphatott azért némi sugalmazást és tippet ebben-abban.

Nicola esetében is látjuk, hogy a rasszok kérdése fontos. Vagy inkább, Nicola Yoon vegyes rasszú szereplőket talál ki, és keveri a rasszokat. Pont, hogy nála nincsen semmilyen rasszizmus. Vegyes hátterű szereplők, vagy mású rasszú párok jönnek össze, és fel sem merül, hogy ez valamiért is különös lenne.

Frank Li történeteben is vegyes a rasszok kérdése: a koreai amerikai fiú fehér lányt szeret, és titkolnia kell a szülei elől, akik csak koreai lányt tudnak mellette elképzelni. A lányuk kitagadták, mert fekete fiúba szeretett bele. Furcsa is ez a nézőpont, mert a rasszizmus kapcsán inkább azt szokták mutogatni, amikor a fehérek nézik le a más bőrszínűeket. Itt viszont a koreai közösség, akik mániásan óvják a rasszukat. Más nézőpont, ugyanaz a probléma.

Yoon nagyon részletesen megy bele ebbe, túl sok is egy ifjúsági regénybe. Azzal sem nagyon tudtam mit kezdeni, hogy igazából Frank nem talál megoldást sem. Színjátékban marad, és a végén való enyhülés is egész más miatt történik meg. Erőltetett is, hogy nem volt nagy drámai összecsapás, nem volt a felnőtteknek fejlődési íve, szinte karikacsapásra megoldódott minden, ami egészen addig kínzó teher volt Frank számára.

Az sem dobta fel, hogy elég sötét képet fest. Amikor már rasszon belül lesz barátnője, találnak mást a szülők, amin balhézhatnak. Ők gazdagok, mi szegények. Mintha arról szólna minden, hogy azt keresse az ember, mennyiben mások a többiek, és lehessen gyűlölködni.

Empátia nevelés megvalósul, csak éppen annyira ez a téma van előtérben, hogy a szórakoztatás elmarad mellőle. A szerelmi szál sovány, és nem hozott sem drámai, sem megható vagy akár romantikus, esetleg komikus elemeket. Kevés is a cselekmény. Bár férfi a szerző, meglepően sok a lelki és belső gyötrődő rész.

A kamaszok azonban szimpatikusak, nincs igazán negatív szereplő sem.

Egyszer el lehetett olvasni, de a családban Nicola a jobb író.

Yoon: Frank Li és a szerelem - Mint ifjúsági: 60% létkérdések és szerelmek, könnyed stílusban. Kissé talán egysíkú témában.

Szubjektíven: 55% a rasszizmus témája nagyon túl van benne pörgetve, a vége is mesés.