Bocsánatot nyerő, saját útra lelő, mesebeli.

Egykor jó testvérek voltak, de az anyjuk évek alatt elültette köztük a viszály magjait. Isabelle lovagolni szeretett, vívni, igazi vadóc volt. Octavia a tudományt szerette, fizikával és matematikával érezte jól magát. Az anyjuk azonban azt akarta, hogy szépek és kedvesek legyenek, fogjanak jó férjet maguknak. Mindent meg is tett, hogy szépséges mostohalánya, Ella ne veszélyeztesse a saját lányai esélyeit, és a lányok átvették anyjuk viselkedését. Charles koronaherceg azonban a bálra elszökött Ellába szeretett bele, és miután a lányból hercegné, majd királyné lett, a környékbeli kiközösítették az árvával cudarul bánó családot. Isabelle változtatni akart a sorsán, de a tündérkirálynő feltételt szabott a segítségnek: Isabelle leljen rá a szíve elvesztett darabjaira! Miközben az országot súlyos veszély fenyegeti, Isabelle próbál magára találni, nem is sejtve, hogy a Sors és Sansz fogadást kötött arra, mi történik vele.

Hamupipőke meséjét sokan és sokféleképpen elmesélték már. Nem csak a lány szemszögéből – a mostohatestvérek, de a mostoha története is filmre, regénybe került már. Van, ahol formabontóan, máshol közelebb állva az eredeti meséhez.

E történetben az egyik mostohanővér a főszereplő, Isabelle. A története ott indul, ahol a klasszikus mese véget ért. Ahol az emberektől megkapja a jogos büntetését, amiért annyira kegyetlen volt a mostohatestvérével. De Donnelly nem fekete-fehér képet fest nekünk. Már ott látszik, hogy ez más mese lesz, amikor a nyitójelentben, a csalása után a nagyherceg azt akarja, hogy a koronaherceg büntesse meg a lányt. Ő meg azt feleli, mi rosszabbat tehetne vele, amit már amúgy is megtett magával?

Donnelly elmeséli, hogy lett ez a család olyan, amilyen. Se Octavia, se Isabelle nem voltak rosszak. Még szerették is Ellát. Ám Ella szép volt, ők meg nem. Az anyjuk pedig folyamatosan uszította őket, és arra nevelte őket, hogy bántsák a mostohatestvérük. Itt még belőle sem lesz különben egyértelműen gonosz, inkább szánnivaló. Nem látja meg a lányai erényeit, megszállottan azt hiszi, a szépség az egyetlen út. Nem csak Ellával, a lányaival is kegyetlen volt, el is érte sikeresen mindannyiuk boldogtalanságát.

A történet középkori viszonyok között, Franciaországban van elhelyezve. Sok kis részletében valós helyszínt festett Donnelly, de meghagyta a történetet mesének is. Léteznek az istenek, a mágia. Sors és Sansz fogadnak is, hogy Isabelle előre megírt sorsát képes lehet-e a lány felülírni. Ezzel az a kérdés is a regénybe kerül, hogy az ember vajon maga alakítja-e a sorsát és a szerencséjét, vagy csak elszenvedi azt. A regény féloldalas megoldást választ: a Tündérkirálynő, akinek az emberi szív ereje adja a mágiáját, ő tesz igazi csodát. Ő a legerősebb. Ezzel azt mondva, az esély megvan. A csoda mindenkiben benne lapul, de meg kell dolgozni érte. Sok minden adott az életben, de az embernek megvan a képessége a változásra.

A történet egyszerre kalandos, mesés és még emberi is. Követhető a lány lelki fejlődésének íve, ahogy belátja és megbánja a hibáit, ahogy rátalál magára és küzd magáért. Közben akadnak mágikus próbatételek, és hétköznapi veszedelmek. Vissza kell szereznie egy elveszett szerelmet, meg kell mentenie Ellát az árulótól és még háborúba is fog menni. Mozgalmas, változatos, és mesés kalandokkal teli félig mese ez a regény.

Aminek simán lehet feminista olvasata is. A három lány három különböző utat testesít meg, amelyet bárki választhat. A lányos, aki családot és szerelmet keres. A harcias, aki egy férfias pályán áll helyt (itt konkrétan katonaság) és az okos, aki tudományos pályára lép. Mindhárom lány szerethető és lehet nekik drukkolni, és együtt azt sugallják: bármi lehet belőled.

Van humora, néhol érzelmes, máskor izgalmas. Pazar olvasmány, nem csak gyerekeknek.

Donnelly: Egy sötét mese - Mint meseregény: 100% van feminista olvasata, új színt ad a Hamupipőkének és szórakoztat.

Szubjektíven: 100% szerettem a szereplőit és a valóságba beágyazott mesét is. Tanulságos is.