Életutat bemutató, kosztümös, családi életes.

A 48-as forradalom és szabadságharc Arany János életét is felbolygatta. Az ügy mellett állt, több barátja is aktív résztvevője volt az eseményeknek. A kétgyerekes családapa, a könyvek világában létező költő katonának nem állt be, de igyekezett olyan állást találni, mellyel egyszerre biztosítja a családja megélhetését és a hasznos munkát. Segítette Petőfi családját is. A bukás után az ő élete is bizonytalanná vált, az állása volt a legkevesebb, amit vesztett. Lassan és fokozatosan térhetett vissza az irodalmi életbe, ahogy állást is csak óvatosan vállalhatott. Tanár lett, iskolában és magántanár is, miközben az újjáéledő magyar irodalmi életben is egyre nagyobb szerepet vállalt. Arany János hamarosan olyan írói nagyság lett, akinek pártfogása megjelenéshez és sikerhez vezethetett – Madách Imre nem véletlenül vele dolgozott Az ember tragédiáján. Születtek saját jelentős alkotásai, miközben gyermekei is felnőttek és saját életükbe kezdtek.

Annyira szeretném pár mondatban úgy összefoglalni, hogy átjöjjön belőle, miért olyan nagy élmény ez a kötet. De nem akar sikerülni – ha kiemelek az életútból pár elemet, száraznak hat. Ha csak egy epizódot választok és hangulatosabban felelevenítem azt, akkor nem látni, mennyire komplex és széleskörű ez a regény.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A szabadságharc idején, amikor Arany János egyszerre igyekszik jó családapa és hazafi is lenni. Lineárisan haladnak előre az események, és a költő szemszögén keresztül megelevenednek a megtorlás évei, a kiegyezés, a boldog békeidők. Sikerül Cselenyák Imrének elérnie, hogy mindezeket a történelmi korszakokat Arany életfelfogásán, érzésein keresztül átszűrve élményszerűvé és átélhetővé tegye. Nem csak évszámok és nagy események rostája, hanem benne van a kor hangulata is.

Ami leginkább megfogott benne, a kiegyezés felé haladva, de még a szívben hordozva a levert szabadságharc fájdalmát. Jó, kissé elfogult is vagyok, A walesi bárdok akkora kedvencem, hogy ebben is imádtam mindent, ami azzal a balladával foglalkozott. Van benne olyan jelenet, amikor az egyszeri emberek mondják el a költőnek, mit jelentett számukra az a költemény. Azt annyira át tudtam érezni magam is, hogy szinte egybeolvadt számomra a regény világa és a saját érzelmi világom.

A kor olyan sok szinten jelenik meg itt: Arany életútjában, de nem szárazan, hanem élettel teli anekdotákban, gazdag érzelemvilággal. A kor magyar kulturális életében, hiszen Arany társaságában ott voltak a korszak nagyjai. Jókaitól kezdve Madáchon át Vörösmarty és Tompa. De nem csak az irodalom, itt van a politika is. Cselenyák különösen jó abban, hogy egy-egy jelenettel is visszaadja a nagy magyarok karaktereit. Kossuth Lajos egyetlen jelentében is jól érezhető, milyen kisugárzása és hatása volt a férfinak.

Szerettem a regényben, ahogy egyszerre látjuk Aranyt, a költőt és Aranyt, az embert. Mindkettőt nagyon lehet becsülni, és példaként állítani magunk elé. Egy nagyon szimpatikus, szerény, maximalista ember volt, hatalmas szívvel és értékrendszerrel. A költőt pedig látjuk azon keresztül, ahogy a legnagyobb művei megszülettek. Sok a részlet is a kötetben, így többszörösen bele lehet merítkezni Arany világába: a költeményein keresztül, a cselekményen keresztül, a regény hangulatán át is.

Érezni ezen a regényen, mennyi munka és tisztelet van benne. Stílusos, értékekben és érzelmekben gazdag. Közel hozza az egyik legnagyobb magyar költőt, és méltó emléket állít neki és művészetének.

Igaz, az Arany életrajz első fele tetszett jobban, de az a fele a sikertörténet. Ahogy a semmiből jött fiú karriert épít, szép családja lesz. Itt már szembe kell nézni a halállal és veszteségekkel.

Cselenyák: A tölgyek alatt – Mint történelmi: 85% egyszerre követi Arany János életútját, a költő munkásságát és a kort.

Szubjektíven: 75% több puszta életrajznál, ahogy a nagy művek is benne vannak, merülés.