Háborús, harcos, szövetségeket kötő.

A Beatrix Maloney vezette Harag megkezdi a majdnem halálossá váló akciót, hogy évtizedek helyett egyetlen csapással megnyerjék a háborút. Miközben a tábornokok figyelemelterelés gyanánt mészárlásokat rendeznek az emberek lakta gyarmatbolygókon és állomásokon, a kapukat használva Beatrix a fő csapattal egyenesen a Tejútrendszer szívébe lép, hogy a Földet vegye be és törje meg az emberiséget. Az emberek a yautja szövetség segítségével elkeseredett harcot folytat minden fronton. Miközben a katonák egy rémálmot élnek a xenomorfok ellen harcolva, a tudósok más megoldást keresnek. A kapuk blokkolása ugyanúgy felmerül, mint a yautja technológia alaposabb tanulmányozása. Ami bizonyos, elég egyetlen hiba is, hogy a Harag új világrendet teremtsen.

Ilyen az, amikor a felvezetés után a szerző valóban az olvasóra szabadítja a háború kutyáit. Már ismerjük az embereket, a Harag indokait és felszereléseit, a yautja harcosokat, amennyire ez a nép képes megnyílni valaki más felé. Most pedig egymásra ereszti őket a szerző, egy élet-halál viadalra.

A kötet nagy része így akció és harccal teli. A változatosság most is megvan, több fronton vívják ezt a háborút. Vannak, ha kevesebb űrbeli csata is. Az emberek ugyanis felismerik, hogy a Harag csatahajójából kevés van, és mennyire hatékony, ha az előtt sikerül kilőni és megsemmisíteni őket, hogy elszabadulna a benne levő xenomorf sereg. Már itt jelen van a yautja haderő is, hiszen nekik van olyan fegyverzetük, amely atomtámadás nélkül is képes lyukat ütni a Harag hajóinak védelmén.

Ennél több, és horrorban erősebb elem, amikor a tábornokok a xenomorfok hadseregével nekiesnek egy bázisnak vagy gyarmatnak. Az emberek próbálhatnak védekezni, de nagyon hamar egy mészárlásra emlékeztet. Ha Lebbon nem is megy bele a szétszakadó zsigerek tengerébe, akad az is. Ahogy ember – xenomorf és yautja – xenomorf csaták is, kézi fegyverekkel és az űrlények esetében a testükkel is. Vérengzés van, akció és sok vér. Igaz, nem olyan mennyiségben, hogy undorító horror legyen, de a trilógiában most van a háború és a halálok ideje.

A taktikák és szövetségek már ismertek korábbról, így a világépítés lényegesen kevesebb. Isa Palant nem harcos, tudós. Így az ő részei tágítják kicsit az ismereteinket a más lényekről. Liliya sem a közvetlen harcokba veti bele magát, ő lesz a csali a Harag számára. Így ezen a fronton azért kis cselvetést is kapunk, nem csak a nyers erő dönti majd el a háború sorsát. Ez a legkevésbé sci-fi a trilógiában, a horror és az akció több, ahogy már írtam is. De mivel ezt a háborút vártam, ezt ígéri a cím is, elégedett voltam ezekkel az arányokkal.

A karakterek kapcsán annyi fájdalmam volt, hogy a kedvenc szereplőim meghaltak az előző kötet végén. Nem lépnek most fel olyan szereplők, akik a helyükre léphetnének. Van pár új alak, de lényegében a még életben levők sorsát követjük nyomon, akik más-más frontján vannak a háborúnak, így nagyobb képet kapva az egész akcióról.

A legérdekesebb részeknek azokat tartottam, amikor Beatrix világába nyertünk kissé nagyobb betekintést. Ahogy szó szerint megőrül, és az egykor érthető tervek és törekvések eltorzulnak. Az emberiséget rossz motivációkkal vezető Wayland-Yutani sok szempontból megérett a pusztulásra, de Beatrix már sokkal messzebb elmegy és újabb zsarnokká lenne a régi hatalmának megdöntése után. Abban meg van valami perverz, ahogy a xenomorf királynőt tartja. Soha rosszabb házi állatot…

Lebbon különben nagyon benne van az Alien és Predator világban, ezt érezni a köteteken is. Beleilleszkedik szépen mindkét filmes univerzumba, és most kifejezetten szórakoztató is volt.

Lebbon: Alien vs Predator: Armageddon – Mint sci-fi: 70% a cselekmény és a tényleges akciók a fontosak, több nézőpontból is.

Szubjektíven: 75% végre az akció megérkezett, és kitör a háború! Véresebb szórakozás.