Útkereső, tudományos felfedezős, családi, kosztümös.

Henry Whittaker egy szegény, de tehetséges és elhivatott kertész fia, aki mindent megtanul a szakmáról, és fel akar emelkedni. Egy nemes lát benne fantáziát, és felfogadja, hogy mintákat gyűjtsön neki egzotikus helyekről. Henry ott van James Cook utolsó útján, és bejárja Dél-Amerikát is. Majd, miután azon álmát elveszti, hogy úriember legyen, gazdag akar lenni. Az Államok egyik leggazdagabb emberévé küzdi fel magát, oldalán holland feleségével, aki egy kislányt szül neki. Alma nem csak az apja vagyonát, de az eszét is örökli. Képességeit a mohák tanulmányozásában kamatoztatja, és forradalmi megfigyeléseket tesz. Ám az élet ás területein nem ilyen szerencsét: túl későn ismeri fel, hogy milyen áldozatot hozott érte a fogadott húga, és a férjének mire lenne szüksége.

Elizabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek szerzőjeként lett bestseller szerző. Nem egykönyves szerző, bár ama bizonyos kötet sikerét nem sikerült későbbi regényeivel megismételnie. Nem feltétlenül azért, mert gyengébb kötetek lennének, csak mások.

A lélek botanikája tulajdonképpen két történet egyben. Egy családregény, amiben összesen négy generáció tűnik fel, de a középső kettő története a releváns. Henry története kalandregényes. Annak az izgalmas története, hogy egy tehetséges, de kilátások nélküli fiatalember hogyan építi fel magát, és él át meghatározó eseményeket. Vannak történelmi vonatkozásai is, így ez a rész még tanulságos is. Életközelivé hozza, milyen lehetett felfedezőként a tengert járni, új fajokat meglelni, és kapcsolatot létesíteni az őslakosokkal. Mesélősen, de emlékezetesen mondja el, pl. azt is, hogy miért ért erőszakos véget Cook élete, vagy hogyan vált olyan sikeressé és gazdaggá a holland kereskedők szövetsége.

Majd megszületik Alma, Henry más sikerember erre az időszakra. Alma válik hősnővé, és nagyon megváltozik a regény is. Ami eddig történelmi kalandregény, most lélektani női regénnyé válik. Jobban is emlékeztet Gilbert korábbi regényére, mint az eleje.

Sajnáltam is a váltást, mert ez a fele tudott a történetnek kevésbé lekötni.

Alma nem kalandozik, a laborban tesz felfedezéseket. Okos lány, tanult, de ez marad a terepe. A ház, a könyvtár, a kert és a labor. Ugyan Gilbert beletesz olyan témákat, mint a szexualitásának felfedezése, a szerelem – elég szerencsétlen házasságot sikerül kötnie egy fiatalabb, jóképű grafikussal, aki a nő munkáit illusztrálta. Csak éppen Alma azt hitte, nőként is kell a férjének, aki meg azt gondolta, hogy ez inkább testvéri szövetség lesz, mint igazi házasság. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Semmi jót, nem is lehet elkerülni a tragédiát.

Nem tudtam úgy kedvelni Almát, mint az apját. Benne nem látok ambíciót, és nagyon nem bírtam azt sem, ahogy szenved az életétől, másokat tud hibáztatni, közben meg nem vette észre, milyen áldozatokat hoztak érte a többiek. Túl későn vesz észre dolgokat, amire már nincs lehetőség változtatni a történteken. Amilyen sikeres az apa, annyira lesz szerencsétlen a lánya és a nevelt lánya is.

A végére nem is kicsit válik merengővé, borongóssá a hangulat. Nem szomorúan, tragédiának lett megírva, de nem is happy end. Keserédes.

Ami viszont zavart, ahogy a feminizmus nevében Alma, mint női tudós megjelenik. Gilbert úgy írta meg a történetet, hogy Almának tulajdonítja az elsőséget az evolúció elméletben. Azért ez elég súlyos, akkor is, ha Alma regénybeli hozzáállása rendben is volt. Ő nem publikált, nem rendezett műsort sem, amikor A fajok eredete megjelent, és Darwin lett tudományos körökben az első. Valahol a mögötte szándék nem tetszik, ahogy Gilbert kikacsint ránk: ok, a történelem szerint Darwin az első, de mi tudjuk, hogy igazából egy nő!

Az első felét szerettem, a végére azonban elvesztett a szerző. Kár érte…

Gilbert: A lélek botanikája - Mint női: 70% kosztümös, de feminista tartalommal és nagyon belülről megfogva.

Szubjektíven: 60% az első fele megfogott. Kalandos és érdekes. Nem tetszett az irányváltás.