Fülszöveg: 

1943, ​Auschwitz. Megsimogatom gyönyörű gyermekem haját. Csoda, hogy szőkének született, mert ez túlélésének záloga. Nemsokára eljönnek érte, és kiragadják a karjaimból, messze viszik Auschwitz-Birkenauból. De amíg élek, addig él a remény, hogy rátalálok majd…
1945. Esther Pasternak félholtan szabadul ki Auschwitzból. Két évet élt túl a halál árnyékában óriási szenvedések közepette, de az igazi megpróbáltatás csak most kezdődik a számára. A táborban egy szőke hajú kislánynak, Pippának adott életet, aki a többi „árja” kinézetű csecsemőhöz hasonlóan német családhoz került. Esther most útnak indul, hogy megtalálja és visszaszerezze gyermekét.
Ám egy tűt is könnyebb lenne megtalálni egy szénakazalban, mint fellelni Pippát a háború által szétdúlt Európában. Esther szívében minden egyes árvaház és kórház meglátogatásakor feléled a remény, hogy az egyik szőke hajú kislány az ő gyermeke, csak hogy minden egyes alkalommal keserűen csalódjon. Útja végül a szétrombolt Berlinbe vezet, amelyet a háború után most a hidegháború kerít hatalmába: van még bármi esélye rá, hogy viszontlássa Pippát?

Szerintem: 

Talán még jobban is tetszett, mint az előző rész. Ezt valahogy eredetibbnek éreztem és olyan problémákat vetett fel, amelyekről ritkábban lehet olvasni.

A cselekmény egyszerre folytatás és új is. Megint érkezik

Esther és a családja, de már nem az asszony a főszereplő. Hanem a gyerekek kerülnek előtérbe. Olivia, akit megtaláltak, aki a táborban született, de az édesanyja nem élte túl. Akit magukhoz vesznek, a sajátjukként nevelik. Kirsten, aki Pippa néven Esther lánya, de elvették tőle 4 naposan.

Mindkét lány kifejezetten szimpatikusra sikerült. Olivia a problémásabb, aki jobban küzd. Neki meg kell birkóznia azzal, hogy valahol van egy lány, aki helyett őt nevelték fel. De le tudja küzdeni, maga kezdi el keresni a másikat. Néha meginog, de meg tudja hozni a jó döntéseket.
Kirsten kedves, helyes és nagyon jószívű. Ezért talán egyszerűbb is, mert neki nincsenek olyan dilemmái, mint a másik lánynak. Ő simán egy kellemes, barátságos személy, akit könnyű kedvelni.

De, amiért emlékezetes, hogy frappáns háttér a történelem: kapunk szocialista sportolók elleni vétségeket, ügynökrendszert, a berlini fal megépítését. Olivia sikeres sportoló lesz, és széles merítést kapunk, hogyan nevelik és drogozzák őket. Bátorítják a szexet, az élvezeteket, miközben vitaminnak hazudva hormonokkal tömik őket. Olivia is megküzd azzal, hogy természetellenesen izmosodik és szőrösödik, a menstruációja leáll. Szintén sportoló barátja arra figyel fel, hogy agresszívabb és ingerlékenyebb. De a mesteri, ahogy a vezetőség hárít és átveri őket. Végig remek párhuzamokat von a nácik és a kemény kommunista rendszer között. A berlini fal megépítése is központi téma lesz, egy drámai mentőakciót is látunk, aminek tragikus kimenetele is lesz. A menekülőket segítő fiatalember az életét adja másokért. Talán, mert ezekről kevesebbet írnak, ez most jobban szíven tudott ütni, mint az első kötetben a láger.

De bőven találok még példákat, amelyek megtestesítik a kor egy-egy fájdalmas momentumát. Amikor az örökbefogadott gyerek szembesül a származásával és a kicsik nem is tudnak mit kezdeni azzal, hogy az anyjuk nem is az. A fájdalom, ahogy mindenki szenved – a gyereket elvesztők, megtalálók, de maga a kicsi is. Kristen családjában a háború után az oroszok viselkedése, a rendszeres erőszak és a fattyak.

Bőven használ a történet mellékszereplőt és mindenki valamiképpen a kor jellegzetes figuráját testesíti meg. A gátlástalan ügynöktartó. A volt náci, aki már képtelen megváltozni és az öngyilkosságot választja.

A konfliktus is éles – simán az erkölcsös, emberileg helyes és az elnyomó rendszerek kiszolgálói állnak szemben egymással. Talán csak egy szereplő volt, akit a rossz oldala ellenére is a végére legalább valamennyire tisztelni lehetett. Kirsten náci mostohaapja, aki kimondja, változni nem tud. Aki arra lett nevelve, hogy neki a társadalom férgeit ki kell pusztítani. Felméri, ez most saját maga és teszi is, amire nevelték.
De a feloldás léleksimogató. Azzal, hogy nyerhet a szeretet. Sokáig tarthat, rengeteg türelem kell hozzá, de el lehet érni egy olyan pontra, ahol a szenvedés már csak emlék.

Szerethető szereplők, éppen eléggé történelmi környezetben, szívhez szólóan. Talán néha éreztem, hogy erőszakosan érzelmekre hat – Dieter halála –, de akkor is jó olvasmány. Az első kötet is erős, de ez növelte a tétet.

Idézet: 

Azt kell csinálni, amiben a legjobb vagy, és amiben a legjobb vagy, azt általában szereted is csinálni.