Életet meghatározó szavas, útkereső, kamaszos.

Mindenkinek van egy szava: egy szó, amely kifejezi legbelső valóját. Meghatározza, mivel kell foglalkoznia az életében. Kamaszok, 12-14 évesek az emberek, amikor ráébrednek, mi ez a szó. Titkos, senkinek sem kell elmondaniuk. Az állam beregisztrálja, de csak a haláluk után lehet nyilvánosságra hozni. Abel már nagyon várja, hogy ráébredjen a szavára. Életeket akar menteni, tűzoltónak tanul egy tanfolyamon. Az életét felkavarja, amikor Clara, az iskola legmenőbb lányának szavát nyilvánosságra hozzák. A lánynak jelentéktelen szava van, elfordul tőle minden barátja. Abel, aki titokban szereti őt, lesz az egyetlen, aki kiáll mellette. Majd Abel is ráébred a szavára, és még nagyobb teher kerül rá. A szava a gyáva – hogy legyen így tűzoltó? Most Clara lesz az, aki segít a fiúnak, és ad neki egy esélyt, hogy másképpen értelmezze a szavát.

Pont most láttam a Macskákat, amiben van egy rész, ami arról szól, hogy a macskáknak három nevük van. Egy emberek által adott, hétköznapi. Egy saját név, amivel kifejezik magukat. És van egy titkos nevük is, a legbelső lényüket kifejező, amit egész életükben keresnek és igyekeznek rátalálni. Petit regényében az embereknek is van egy ilyen szavuk, és e körül bonyolódnak az események.

Két fiatal történetén keresztül érthetjük meg, mit jelentenek ezek a szavak. Clara, akitől mindenki sokat várt, akit mindenki szeretett és felnézett rá, egyszerre zuhan hatalmasat annyitól, hogy a szava jelentéktelen. Pedig ő ugyanaz a lány maradt: nem lett se rondább, se butább. Mégis elfordulnak tőle. Ő kívülről kapja a támadást.

Abel, akinek a gyáva lett a szava, belülről emészti fel magát. Mit kezdhet ezzel a szóval? Örök bukásra van vele ítélve. Az ő számára belső a támadás.

Ketten együtt azonban egy harmadik lehetőség felé viszik az értelmezést. Mert mindenki maga töltheti meg értelemmel a szavát. Miért ne lehetne éppen az ellentéte annak, ami a szó szerinti jelentése? Miért ne jelenthetné azt, hogy Abel legyőzi a gyávaságot? Az igazi veszélyt nem a szó jelenti, hanem az, ahogy az emberek leragadnak egy értelmezésnél, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy más legyen az ember. Clara rávilágít, hogy pl. a gyilkos szóval sem kell sorozatgyilkosnak állni – volt bíró, aki ezzel a szóval a bűn legnagyobb ellensége lett.

Nagyon tetszett, ahogy e szavas módszerrel a történelmet is átfogalmazza a szerző. Nem egy példa van benne, milyen nagyságoknak milyen szavai voltak. Olyan egyértelműek, mint Mozart és a zongora. De olyan is, mint Pasteur és az aprócska. Még Abel családján belül is van példa: az anyja író volt a felhő szóval. (Álmok felhőjén lebegett.)

A személyes küzdelem, hogyan töltsék meg a szavukat értelmesen, talán kicsit direkten van megírva. Nem az olvasó vonja le a következtetést, hanem többszörösen a szánkba van rágva. Ettől a tartalom még releváns, csak nem olyan élmény felfedezni.

Viszont, ugyanezt társadalmi szintű problémává is emelte Petit. Van egy olyan politikai irányzat, ami azt szeretné elérni, hogy a sötét szavak birtokosai nyilvánosság elé álljanak. Ezzel témává válik a rasszizmus, csak egy fantasy formában. Hiszen könnyen behelyettesíthető a szó valami olyasmiről, ami nálunk is probléma. A bőrszínre, vallásra. Ebben a formában nem szájbarágósan, értelmesen dolgozható fel egy releváns probléma.

A regény stílusa könnyed is, kamaszos. Van benne cselekmény, de nem túlzsúfolt. A szereplők érzelmi szinten dolgozzák fel a történéseket, a karakterek a fontosak. Könnyű azonosulni velük, és bár kicsit másképpen, de hasonló problémákkal küzdenek, mint a valóságban. Mi legyen belőlük, milyen legyen a jövő, a munkájuk?

Annyira nem tetszett, hogy újra is olvassam, de egyszer érdekes volt.

Petit: Abel szava - Mint ifjúsági: 75% egy egyszerű, de kreatív ötletből épít mesét választásokról, empátiáról.

Szubjektíven: 65% tetszett az alapötlet, a szereplői is szimpatikusak. Ám túlzottan példázat.