Nyomozós, családi titkos, bosszút állós.

Magyarország, napjainkban. A rendőrség kötelékében egy EU-s pályázatnak hála új nyomozócsoport jöhet létre. A csapat vezetőjének az a célja, hogy egy ütőképes csapata legyen, akikkel profin és összedolgozva működhetnek. Még alkut is képes kötni az álmáért: a vezetőség beleszól a nemi eloszlásba, és egy idős, részeges fegyverszakértőt is a nyakába varrnak. Ám a csapat létrejön, és csapatépítés helyett már az első ügyükön kell dolgozniuk. Egy ismert közgazdászt lőttek agyon. Majd egy műkincskereskedővel végeznek nagyon hasonló módon. Miközben a csapat igyekszik rájönni, mi köti össze az áldozatokat, a saját tragédiáikkal is foglalkozniuk kell. Judit angol férjével Down-szindrómás lányuknak igyekszik minél több mindent megadni. Vanda egy betegség miatt rejtené a küllemét. De van, akinek az alkohollal, van akinek az újszülött ikreivel kell dűlőre jutnia. Közben pedig egy család tragédiája sejlik fel, akik a háborús Balkánon igyekeztek életben maradni.

A krimiknek van egy olyan típusa, amikor a középpontban egy zseniális nyomozó áll, aki egymaga képes megoldani az ügyet. Ha tesznek is mellé egy társat, ő általában azt a célt szolgálja, hogy zseni hősünk neki magyarázva minket is felvilágosítson a gondolatmenetéről és a módszereiről. Robert Hunter, Sherlock Holmes, Pendergast.

Vannak azonban olyan krimik is, melyek többet merítenek a hétköznapokból. Ahol a rendőrök csapatban dolgoznak, mindenkinek megvan a maga feladata és az ügy is úgy van tálalva, hogy el lehet hinni, ez valahogy így nézne ki a valóságban is,

Cserháti Éva regénye az utóbbiak közé tartozik, és kifejezetten élveztem is, hogy a reális mocsokba merít bele minket a szerző. Hősei rendőrök, váltakozó intenzitású munkamorállal és szakmai tudással. Tetszett, hogy láthatjuk, mivel küszködnek a mindennapjaikban, emberiek és esendők, de elsősorban rendőrök. Nincsen az a nagy, női regényes lelkizés, de azért érzelmi oldalról is fel vannak építve. Ha elsősorban rendőrök is, emberek is.

A krimi jó tempóban, értelmesen halad előre. Ahogy már említettem, nincsen mindentudó zsenink, aki ránéz a hullára, aztán már sorolja is, ki és miért ölhette meg. Helyette többféle módszert kapunk, hogy gyűjtik be az adatokat, és kezdik összeállítani az ügyet.

Ezen szál mellett egy másik is hangsúlyos a történetben. A háborús Balkánra is elmegyünk, ahol macedónok/görögök harcoltak a szabadságukért, hitükért. Cserháti Éva olyan érzékletesen fest képeket a háború pokláról, hogy nem egyszer beleborzadtam, mire nem képesek az emberek egymással. Nagyon krimi szerető vagyok, de nem egyszer ezeket a betéteket vártam, annyira tudni akartam, mi lesz a széjjel szakított család sorsa.

Az érzelmi öklöst is ez a rész vitte be. Többször is. Spoiler lenne elmesélni, melyik jelenetek fájtak legjobban, de volt belőle pár. A háború egy szörnyeteg, és szörnyeteggé teszi az embereket is. Még mindig belefájdul a lelkem, ahogy itt végigkövettem, ahogy egy ártatlan gyermek, akinek annyi a bűne, hogy ide és így született, hogyan válik a körülmények hatására keserű, csalódott és veszélyes felnőtté.

A regény végére a két történet összeér, és ahogy mindent tudunk, pár dolog utólag válik még érdekesebbé. Talán tragikusabbá is.

Meg kell dicsérnem a címet is. A történet végére nagyon érthetővé válik, és találónak is érzem. Ez a regény arról szól, mi a Sellő titka, és hogyan jutottunk el addig, hogy ilyen titka legyen. De persze nem árulom el még azt sem, ki/mi ez a Sellő.

Ami azért nem volt a fogamra való: az elején küzdöttem helyenként a nyelvezettel. Nagyon nem szeretem, amikor nyomdafestéket nem tűrően beszélnek a szereplők. Itt sem bírtam.

Jó hír: az írónő már megírta a 2. részt, és készül a csapat 3. esete is. Én biztos elolvasom!

Cserháti: A Sellő titka - Mint krimi: 85% üdítően hiteles és hihető krimi, ami egyben korrekt családregény is lett.

Szubjektíven: 70% szerettem, várom a folytatást is, csak a nyelvezete zavart helyenként.