Testvért visszaszerző, bosszút áll, összeesküvős.

Orry Kent a jövő gyermeke, egy csillagközi tolvaj és szélhámos lánya, aki már gyermekkorától kezdve az apja ügyeibe segít be. Az anyját korán elvesztette, így a kisöccsét még jobban szereti. Ethan más, mint az apjuk és ők – helyes srác, aki csodákra képes a számítógépekkel, de a terep nem az ő világa. A legutóbbi feladatuk egy gróf örökösének átverése, akinek egy könyvet loptak el, de a pénzzel, a könyvvel és egy családi ékszerrel együtt leléptek. Nem sejthették, hogy az ékszer miatt mibe keverednek. Zsoldosok erednek a nyomukba, akik végeznek az apjukkal, Orryt kilökik az űrbe és az öccse egyedül marad, rejtőzködve a hajón a gyilkosok elől. Orry szerencséjére egy morgós öreg felveszi, akinek van elszámolnivalója a zsoldossal. A nyomukba erednek, és miközben a csapat egy kalandvágyó nemessel bővül, Orry megtud pár dolgot a családjuk múltjáról és egy összeesküvésről.

Papíron ez egy olyan sci-fi, ami nekem tetszeni szokott. Cselekményközpontú, ráadásul a főszereplők között ott van egy szélhámos. Nagyon bírom a típust a regényekben, filmekben, de még sorozatokban is. Sok benne az akció, kalandos. Mégis, azt vettem észre magamon, hogy ez most mégsem nyert meg magának. Még magam is keresem a választ, miért.

Ha csak a cselekményt nézem, az elvileg rendben van. Folyamatosan történnek az események, és még változatosak is. Látunk itt átverést és beépülést, kardozást, lőpárbajt, űrcsatát és hajszát. Közben családi szálakkal is játszik a szerző, és elkezdi bonyolítani a szálakat Orry és a csatlakozó fiatal nemes között.

Azonban úgy éreztem, nem egyszer, hogy csak átrohanunk az eseményeken. Pillanatok alatt történnek benne jelentős dolgok, de semmit nincs idő még szinte felfogni, mert azonnal újabb vészhelyzetbe keverednek a szereplők. Súlytalanná teszi a kalandokat, hogy sosincs végük, az egész regény egy nagy hajsza. Kalandregénybe ezzel nem lenne gond, de ez nem egy olyan tipikus világba van elhelyezve, amit minden infó nélkül magunktól ki tudunk rakni.

Ez ugyanis egy sci-fi, amelyben az emberiség már nem a mi társadalmi rendünk és hatalmi viszonyai között létezik. A technika is teljesen más. De nekünk mindent menet közben kellene kitalálni, minimális támpontokkal. Ok, cselekményközpontú a regény, de a világépítést nem lett volna szabad ennyire elhanyagolni. Ez így nem egyszer olyan volt, mintha csak kalandoznánk, de nem érteni a mélyebb összefüggéseket, mert nem ismerjük a világot, amelyben ezek a kalandok megtörténnek.

Nem szerettem a szereplőket sem. Ugyanúgy el vannak hanyagolva a karakterek, mint a világuk. Mindenkiről egy-egy apróságot megtudok, de igazán senkit nem lehetett megismerni. Mintha mindenkinek lenne egy rögeszméje, aköré lenne felépítve a jelen cselekményben való fellépése, és be kell érni ennyivel. Orry vissza akarja kapni a testvérét. Van, aki csak kalandokat akar. Más vagyonra vágyik. Annyira egyszerű mindenki… Érzelmileg pedig csak Orry van némileg bemutatva.

A kapcsolatrendszereik is túlságosan egyszerűek. Van, akinek a céljai egyeznek a hősnőével, ők a jók. A többiek meg az ellenség. Egy egész létforma megsemmisítésére vonatkozó összeesküvés is úgy van itt tálalva, mint egy szimpla kaland. Miért akarja ezt valaki? Milyen mélyebb összefüggések vannak társadalomban, hatalomban, az egyes karakterek szintjén? Ilyenek nem derülnek ki, csak a kaland megy.

Tanulságok sincsenek ebben a regényben, maximum annyi, hogy soha nem szabad feladni. Mindig jöhet olyan helyzet, ami megváltoztatja az esélyeket. Ám ez egy szórakoztató regény, nem akar különösebben tanulságot megfogalmazni.

Hiába szeretem a cselekményközpontú regényeket, világ és karakterek is kellenek hozzá.

Dulley: Repeszhold - Mint sci-fi: 50% új világot vázol, sok (túl sok?) kalanddal, de a háttértörténetben sok a lyuk.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a karaktereit, hiányzott a történet alapozása is. Kevés így!