Hazatérő, életben maradásért küzdő, megváltozott világos.

2039-re a világ más lett. A civilizáció összeomlott, több tényezőnek köszönhetően. A mesterséges intelligenciák egyre nagyobb teret nyertek, és a végső csapást egy vírus vitte be. A túlélők három csoportot alkotnak: vannak az ősibb életmódhoz visszatértek, a mesterséges intelligenciákat és digitális tudatokat szolgálók, és a bandák, melyek erőszakkal szerzik meg, amire szükségük van az életben maradáshoz. Új-Hunnia lakói még időben tértek vissza egy ősibb életmódhoz, így ők túlélték az apokalipszist. Egy csoportjuk éppen Erdélyben volt látogatáson a vírus kitörésének idején, de most, hogy biztonságosabbnak tűnik az utazás, lovaikkal és járműveikkel hazaindulnak. Közben egy gépi tudat szövetségre szeretne lépre, míg egy rablóbanda támadásra készül.

A vírushelyzet miatt volt bennem kíváncsiság, mennyire fognak betörni a könyvpiacra a vírus regények. Plusz, milyen zsánerben. A sci-fi, disztópia és posztapokaliptikus történetek adják magukat, de már most látni, hogy ennél szélesebb lesz a szórás. Nem csak thriller, de romantikus járvány regények is érkeznek.

Az Ősök útján azonban még nem ez a verzió, hanem az első. A nem túl távoli jövőben, egy vírus után újjáéledő világ rajza, leginkább sci-fi elemekkel.

A történet sok eleme kalandos, és van benne lehetőség társadalmi szinten is. Eleve az, ahogy a gépi tudat dolgozik a saját fennmaradásán, és hogyan bánik az embereivel. Kicsit Mátrix érzetem is van attól, hogy annyiban érdeklik csak az emberek, hogy a rendszerein fenntartásához hozzájáruljanak. Lehet ott még nagyon sötét diktatúra és zsarnokság, amint önfenntartóvá válik a rendszer. Másodszor, a túlélők világa. Új-Hunnia keveréke a modern és az ősi módszereknek. Vannak autóik, fejlett fegyvereik, miközben lovasok és íjászok. De ez az élelmezésükről is elmondható. Fura is cseppet, ahogy a közösség nagyja vegán, miközben haszonállatokat is tartanak. Igaz, utalnak rá, ez is készülés a jövőre. Most annyi tartalék, hogy húsmentes életmódot folytassanak, de ki tudja, mi és mennyi ideig fenntartható…

A gyilkos banda a legegyszerűbb, ott csak az erő a mérce, és mindenhez az erőszak a módszer.

Mindenki mozgásban van, zajlanak az események. Csak, nem ezeken van a fókusz. A végére, az összecsapásokra igen, de addig inkább az a cél, hogy a világot és a „hogyan jutottunk ide” kérdésre válasz szülessen.

Elég sok olyan betét van a könyvben, amikor esszét idézve magyarázza a szerző, a mi jelenünkből hogyan vezettek az események ehhez a jövőhöz. Vannak benne érdekes gondolatok, sok mindennel nagyon is egyet tudtam érteni, de mint regényt olvasó egyén ez rontott az élményen. Ki lettem ragadva a történet jelenéből, az eseményekből, hogy magyarázatokat és történelemként előadott eszmefuttatásokat olvassak.

Mivel a kötet első felében a tényleges cselekmény, az akció lényegesen kevesebb, el tudom képzelni, hogy ez elijesztő forma lehet sokaknak. (A nyomorultakon edződött énem, aki esszét olvasott a regényen belül pl.Párizs csatorna rendszeréről, annyira nem ijed el ilyesmitől.)

Kevés kiemelt szereplő van, és róluk sem tudunk meg sokat. Az esszé részek mellett, a váltakozó helyszínekkel és történésekkel egy-egy személyre kevés hely jut. Leginkább a cselekedeteikkel vannak jellemezve, és a múltjuk képeivel. Azért a magam kedvenc szereplőit így is megleltem, bár volt, akit a végére komolyan sajnáltam. De értem, miért kellettek áldozatok is. Az ad drámai súlyt az eseményeknek.

Regényélménynek nem maradandó, de lehetőséget bőven látok a világában.

Petes: Ősök útján – Új-Hunnia 2039 - Mint sci-fi: 55% logikusan jut el a jelenből a regény világába – tanulság kaland körettel.

Szubjektíven: 65% sok minden tetszett benne, de gyakran inkább esszé, mint regényélmény.