Újságírós, állásért küzdő, vetélkedő.

Kata rég tudja, mivel akar foglalkozni. Oknyomozó újságíró akar lenni, és az ország legjobb stábjában akar dolgozni. Azonban messze van az álmaitól – ellenben lakótársától, aki azt az életet éli, amit Kata is szeretne. Így, amikor észreveszi a lánynál az ő álmai állásának hirdetését, ellopja az adatokat és beküzdi magát a gyakornoki stábba. Ott aztán két pofon is várja: a főnöke az a Máté, aki egyetem alatt a legjobb barátja volt, és titokban szerelmes is volt a fiúba. A másik, az egykori lakótársnő nem csak a másik gyakornok, de Máté barátnője is egyben. A stábnak csak egy gyakornok kell, így az egyiküknek hónap végén mennie kell. Máté megnehezíti Kata életét, aki a féltestvérével és a csatorna egyik riporterével titkos projektbe kezd, hogy állásban maradhasson. Az eltűnt örökösnő nyomába erednek.

Amit gyorsan le kell szögezni, nem voltak nagy reményeim. A Balla Adrienn sorozatban végig azt vártam, mikor kezd már el tetszeni, de nem jött el az a pillanat. Most úgy tűnik, ebben a sorozatban sem fogom megszeretni Szabó Tünde munkásságát.

A történetben elvileg három zsáner keveredik. Van benne krimi, hiszen egy eltűnt lány történetét kell kinyomozni. Csak éppen annyira amatőr az egész, hogy fájdalmas volt olvasni is. Kata féltestvére, Szandi elvileg magánnyomozónak készül, van már némi gyakorlata is, de itt annyira semmilyen az egész ügymenet, hogy untam magam közben. Arról nem is beszélve, hogy nagyon olcsó megoldásnak éreztem, hogy a végén az egyik kulcsszereplő a történtekben interjút ad, és mindent elmagyaráz. Kata és a stáb ugyanannyira meglepődik az egyes fordulatokon, mint a most bekapcsolódó nézőik. Nem volt kihívás a nyomozás, és maga az ügy sem elég érdekes.

Akkor ezzel össze is kötöm a másik elemet. A guilty pleasure faktort. A szépek és gazdagok világába nyomoznak, de nem elég extrém a környezet. Nem hökkentem meg, nem volt luxus, szinte semmit nem tett hozzá a környezet.

Végül, a new adult vonal. Kata életében most két férfi kap fontos szerepet. A sztárriporter, aki még inkább semleges, támogató ismerős, de könnyen el tudom képzelni, hogy később ő lesz a lány szerelmi aspiránsa. A másik Máté, akivel elég komplikált a viszonya. Legjobb barátok voltak, most szinte szóba sem állnak. Érzek köztük valami szerelmi feszültséget is, ami nagyon nincs az ínyemre. Írjam le? Máté szerintem milliószor jobbat érdemel, mint Kata. Maradjon csak a jelenlegi barátnőjénél, vele jobban jár!

Ezzel pedig újabb fájó ponthoz érkeztünk. Nincs bajom az antihősökkel sem, sokat még szeretni is tudok. Csakhogy Kata nem annak van megírva, nekem mégis az lett a fejemben. Az agyamra ment a karakter és a személyisége. Egy ponton Máté a fejére olvassa, milyen személynek tartja a lányt, és én vele értettem egyet. Aki csak morog magában, hogy ilyen-olyan esély neki járna, nem a másiknak. Aki meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, és ezt érezteti is a környezetével. Amikor a legjobb barátja megkapja a külföldi ösztöndíjat, mi a reakció? Miért nem ő kapta meg helyette, hiszen jobban akarta és tehetségesebb is, szerinte. Amikor a lakótársa kap esélyt a jó állásra, miért nem ő? Kata világában Kata a csúcs, és az nagyon megy neki, hogy a kihagyott dolgokért másokat hibáztasson.

Nem tudtam meglátni benne a szimpatikus fiatal nőt, idegesített az alakja a végsőkig.

Az írónő stílusával sem vagyok kibékülve. Bár könnyen lehet, hogy a Katával való ellenszenvem vezetett el addig, hogy mire a történet feléig eljutottam, már mindenbe képes lettem volna belekötni.

Fájt az is, hogy elvileg a tévé kulisszái közé vinnie. De alig teszi ezt meg a cselekmény.

Számomra elég nagy csalódás volt, nem tetszett ez a regény.

Szabó: Álommeló – Mint new adult: 40% krimivel vegyülő romantika, nem eléggé guilty pleasure az eredmény.

Szubjektíven: 25% ellenszenves volt a hősnő, és a tévé háttérvilágáról se tudtam meg eleget.