Útra kelő, háború ellen küzdő, világokon átutazó.

Joshua felhagyott a vándor élettel, és más kalandba fogott. Szerelmes lett, megnősült, és egy új világban rendelkeztek be. Egy fia született, akit a neje egy modern bolygón, egy nagyvárosban akar taníttatni, hogy a gyerek eldönthesse, ő milyen életet él majd. Joshua élete nyugalmas, egyszerű értékekkel és szeretettel van tele. Tisztában vele, hogy sok mindent az ő személye miatt telepítettek ide, és egyszer még fordulhatnak hozzá segítségért. Így is történik. Lobszong magához rendeli, és egy egyre nagyobb konfliktus felszámolásában kéri a segítségét. Némely világon más értelmes létforma is él, nem csak az ember. Ilyenek a trollok is, akik ellen egyes csoportok fajvédő háborút indítottak. A gyűlölet egyre terjed, és veszélyezteti a troll kolóniákat, akiknek fontos szerepük van a világok egyensúlyának fenntartásában. Meg kell védeni őket, és ezzel elkerülni egy végzetes háborút.

Nagyon sok pontban ide tudnám másolni azt, amit a Hosszú Földről már leírtam. Azt leszámítva, ami a cselekményben más, lényegében ugyanazt folytatja és ismétli, amit az első kötetben.

Kezdve azzal, hogy a cselekmény megint szinte nulla. Kínszenvedés volt a fülszöveget is összehozni, mert egyszerűen nem tudok mit odaírni, mi történt ebben a regényben. Ha nagyon le akarnám rövidíteni, annyi lenne, hogy világok között utaznak, sokat beszélgetnek, és megakadályozzák a háborút.

A Hosszú háború – nekem fura, hogy ez a címe, de arról szól az egész, hogy ennek nem szabad kitörnie. A Hosszú háború megelőzése találóbban kifejezné a regény cselekményét, bár valóban nem hangzana ilyen jól. Azt gyorsan leírom, hogy annyit akartam ebből kihozni, hogy a cím megtévesztő lehet. Senki ne számítson csatákra, hőstettekre és árulásokra, stratégiára, vérre és diadalra. Ebben semmi ilyesmi nincs.

A karakterek sincsenek úgy fejlesztve vagy mélyítve, hogy karakterközpontú legyen a történet. Lényeges változás nincs is, ezek még azok a figurák, akiket korábban megismertünk, hiába teltek el évek és lett Joshua apa. Bár kiemeli többször is a szerzőpáros, hogy letelepedett, más életet él, mégsem kapunk ebből többet vagy mélyebbet. Fura az is, milyen fontos a motívumrendszerében, hogy férj és apa, ehhez képest nagyon keveset látjuk a fiát, alig tudni meg róla valamit.

Érzelmi élet megint minimális, mondhatni, nincs is.

A világépítés, a sci-fi mag azonban benne van. Továbbra is izgalmas ez a többszintű dimenziórendszer, ha még mindig úgy gondolom, hogy nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Maga a háború és az emberek idegengyűlölete is témává van emelve, tartalmasan, de annyira cselekmény nélkül, leíróan, már szinte elméleti síkon, hogy nem tudtak vele lekötni.

Pedig még csak nem is száraz a szöveg, mert húzása van. Könnyen olvastam, helyenként meg is állapítottam, milyen jó dinamikája van, de annyira untam közben…

Töröm is a fejem, mi a nagyobb kép. Mert ez egy sok kötetből álló sorozat, ez a kötet konkrétan a második rész, de van még három. (Különben a cselekmény részt lehet szóló kötetként is érteni, de a világ és így a regény megértéséhez nem árt az első kötet ismerete sem.) Hova akarnak mindezzel eljutni?

Mert erre a részre rá tudom fogni, hogy a háború ellen emel szót, és rávilágít arra, milyen törékenyek az ökoszisztémák. Nem is sejtjük, milyen károkat lehet okozni egyetlen elem megváltoztatásával, mert az érzelmek elvakítanak, és nincs előrelátás az emberekben.

Hiába jó maga a szöveg, így nem tud tetszeni a sorozat. Cselekmény kell nekem!

Pratchett & Baxter: A Hosszú háború – Mint sci-fi: 50% a szöveg húz magával, de a cselekmény továbbra is minimális. Fura a vége.

Szubjektíven: 35% hiába fog meg benne valami, nagyon kellene értelmes cselekmény is.